Több évvel ezelőtt történt velem…olvassátok.
Hazugság
Szép nyári idő van, elém jössz a munkahelyemre, hozol nekem bonbont. Édes vagy, tudod , hogy nagyon szeretem. Kicsit menjünk sétálni, egész nap egy irodában ülök. Például ki a szigetre, tegyünk egy nagy kört, nézzük meg az őzeket is. Szeretlek. én is Téged. Minden olyan szép, ugye? Kérdezed. Persze Kincsem, boldog vagyok Veled. Felelem. 2 év. Meg sem tudom számolni hányszor bizonyította be h szeret. Milliószor. Hazaértünk. Együtt élünk. Szeretlek, most mennem kell, dolgom van. Mi dolgod? Érdeklődik. Dolgom. Rendben.
El fogok késni, szedem a lábam. Látom már, ott ül a megszokott kis kávézónkban. Integet. Beviharzok és lehuppanok vele szemben. Szokásos kávéját iszogatja. Kérsz valamit Drágám? Egy capuccinot Szívem, igen. Majd 1 éve van párhuzamos kapcsolatom. Aki velem szemben helyet foglal, Anna. Aki otthon vár Claudia. Engem Dórának hívnak. Annát nagyon szeretem, de képtelen vagyok elhagyni Claut, mert annyira szeret. 2 óra beszélgetés után, mindig ugyanoda lyukadunk ki: hagyd el az élettársad. Annával tudom, hogy boldog lehetnék, mert szerelmesek vagyunk, de sokat vitázunk. Claudia sosem veszekszik velem, mindig az a jó amit én mondok, vagy csinálok. Már-már szánalmas, mégis köt hozzá valami. Magam sem értem. Megittuk az üdítőt is, kérem, vigyen haza. Szomorú. Sajnálom. Kitesz a kapu előtt, hosszú és érzéki csókkal búcsúzunk el. Holnap hívlak. Mondom. Szeretlek. Én is.
Kérlek Tieteket, hogy reagáljatok erre a bejegyzésre és a következő “jegyzetemmel” én reagálok a Ti meglátásaitokra.