Társkeresők

Vajon azok a nők, akik nem látják magukat szépnek, vonzónak, intelligensnek..etc. Miért mondjak mindig azt, hogy az érzelmeikkel ezt mind fedezik?
Valóban fedezhető? Feltételezhető egy ronda nőről, hogy olyan érzékien csókol, hogy nedves lesz tőle a bugyim?
Egy olyan, nő, aki buta, tényleg tud igazán szeretni? Minden bizonnyal. De vajon egy értelmes nő el tudná ezt viselni? Van mellettem egy nő, aki halálosan szerelmes belém, de ostoba. Nem hangzik valami jól. Ezért is vannak internetes társkeresők. Ott a bunkó megtalálja a bunkót, a buta a butát, a csúnya a csúnyát és így tovább. Majd szépen, szerelemben élnek együtt, míg meg nem halnak.
Az intelligens, az intelligenst keresi, ezzel együtt a szépet, a kívánatosat. Mindent együttvéve.  Mindenből egy picit, ami egy normális élethez, kapcsolathoz kell.

Vegyünk az előbbiekhez egy 10-es skálát. Te pl. tudod Magadról, hogy 6-os vagy.
Ha látsz egy adatlapot, amit magasabb ponttal “osztályoznál”, akkor nem írsz rá. Vagy mégis?
Ha kisebb pontszámot adnál Neki, akkor sem írsz rá.
Tehát, igaz amit írtam és természetesen én is beletartozom ebbe a “csúnya-csúnya, buta-buta” esetbe, hisz én is társkeresőn ismerkedtem meg jelenlegi Párommal, M-mel, akivel boldogan élünk együtt.

És M. személyében megtaláltam az azonos “pontszámú” Páromat. Hogy osztályoznám magunkat? Nyilván *5-ös, papírforma.  :-)) Na, nem ám..De a 7,5-et megadom. 🙂

Jó dolognak tartom a társkeresőket, mind heteroknak, mind homosexuálisoknak.
Nem kell sok minden hozzá, és még ki sem kell mozdulnod otthonról. Na, persze csak akkor, ha nem komolyak a szándékaid. Amennyiben komolyan párt szeretnél találni Magad mellé, akkor nem írhatsz mást az adatlapra, csak az igazságot és igenis kell képet feltölteni.
Jelzem, hogy nem részenként (testrészenként). Nem írok Rád, ha nincs képed. Nem feleslegesen akarok csacsogni. Beleestem ebbe a hibába az elején.
Ráírtam egy nőre, akinek tetszett az adatlapja, de csak a szeméről volt kép.
Napokig, talán 2-3 hétig is beszélgettünk az oldalon, ami jól esett, élveztem a „társaságát”, de egy idő után már kezdett érdekelni, hogy ki is Ő valójában. Kellett egy arc, hogy lássam „kivel is állok szemben”. Jobb lett volna, ha tovább beszélgetünk, és nem fedi fel magát…
Na, itt fogadtam meg, hogy akinek nincs képe, annak egy „statira” sincs esélye.
Nem nagyképűségből mondom, hanem színtiszta tapasztalatból. Biztos Ti is jártatok már így, legalább egyszer.

To be continued…