Nos…
Amit akkoriban tettem 2 szóval magyarázható: gyenge és önző. Talán harmadiknak még idesorolhatnám a fiatalságomat is.
“Gyerek” voltam, hamar megismerkedtem egy nővel és gyorsan bele is szerettem. De nem tartott sokáig a szerelem..a részemről. 5 évig húztam, mert nem mertem
kilépni a kapcsolatból. Megszokás? Kényelem? Lehet. Sőt.
Mai “öreg” fejjel, már tudom, hogy amit/amiket tettem, azok megbocsáthatatlan bűnök.
Sokszor léptem félre, és nem csak 1-1 éjszakáról beszélek. Számtalanszor. Volt, hogy 6 hónapig is eltartott, de volt pár hetes, napos, éjszakás is. Nem éltem ki
magam a “nagy” komoly kapcsolat előtt? Hát nem. Tudom, hogy az lett volna a megoldás, ha már akkor kilépek a kapcsolatból és elkezdhetem “nyugodt szívvel” kiélni magam. Most hazudtam, mert sosem volt lelkiismeret furdalásom. Úgy hazudtam, mint a vízfolyás és kemény helyzetekből vágtam ki magam rezzenéstelen arccal. Undorító, igen. De az vessen rám követ, aki sosem csinált hasonlót.
Auccs, most sok kő eltalált…
De többen vannak ezen az oldalon, mint a másikon.(sajnos)
Ha visszagondolok ezekre az időkre, mégsem bánom, mert jól éreztem magam, baromi jól. Azt csináltam, -relatív- amit akartam, mindent megtehettem, és mégis várt otthon valaki aki szeret. Szembe kéne köpnöm magam? Talán, de nem teszem meg. Nyilván tanultam az esetből, és sosem csinálnék és azóta nem is csináltam ilyet. Maximum egy kicsit…
Rögtön ki kell lépni a kapcsolatból, ha már nincs meg az, ami kell. Nem a szerelemre gondolok, mert elmúlik az esetek 98%-ban. (Kis mese: Legjobb barátaim, egy házaspár, hetero-házaspár. 17 éve vannak együtt, és még mindig hulla szerelmesek egymásba. Ha egymásra néznek, akkor izzik köztük a levegő, vibrál. Irigylésre méltó és hihetetlen.)
Ha “csak” a szerelem múlik el, de a vonzódás, a szeretet, az összhang megmaradt, akkor az egy tökéletes kapcsolat.
De a szeretetnek nagyon erősnek kell lenni, hogy ezek a tényezők se múljanak el.
Nekem minden elmúlt, mégsem tettem meg azt a lépést, amit meg kellett volna tennem.
Nem akarok magyarázkodni, vagy kibújni alóla, hisz említettem, hogy nem bánom egy percét sem.
Szóval, Anna és Claudia…
Claudiáról (kitalált név) beszéltem eddig. Anna (szintén kitalált név) miatt elhagytam. Anna, nálam jóval fiatalabb lány volt. – Még mindig lány, és fiatal- Pedig mindig
az idősebb nőket szerettem, na, nem anyakomplexusban szenvedek, csak nem vagyok egy hullámhosszon a korosztályommal.
Nagyon beleszerettem Annába, aki nem leszbikus és még biszexuális sem. Na ez is egy külön téma…majd kiboncoljuk ezt is, idővel..
Megszoktam, hogy mindig mindent és mindenkit megkapok ami, akit akarok. Anna esetében ez igen hosszú folyamat volt. Legalább félévig próbálkoztam, míg végre “beadta” a derekát. 2 évig voltunk együtt, rengeteg veszekedés közepette. Viszont kiváló szerető volt és igen jó volt az ágyban. Hisz tőlem tanult..:-)) Egy szó, mint száz, vége lett közös megegyezéssel és így mind a kettőnknek jobb volt, jobb.
Nem szeretném nagyon kivesézni a magánéletemet, csak szösszeneteket ragadok ki, hogy tovább tudjunk gurulni.
Itt a tanulság az, hogy lépj le, ha gáz van Benned!
Ezt rosszul latod, mert mar nem vagyok ilyen, es nem is cselezem.
“Kalandorbol, hu feleseg” bejegyzesben irok errol, meg az osszesben, ahol a jelen van, es M.
Úgy látom habzsoltad az életet!!!
és ez mai is így van csak már ügyesebben teszed.
ez a blog olyan mint egy Mea Culpa. persze csak önmagad igazolására.
@jlseagull: Mindenképp! És örülök, hogy olvasod!
@SalvaDora: de még mesélsz majd gondolom….én meg olvasom 🙂
@jlseagull: Felcsatolhato duo, nem tudom miert irtam ketoldalut. Nem ketoldalu, hanem 2. Egy nekem, egy M-nek, na!:-))
Ilyen meg nem volt.. Mas igen, de ez nem..;-)
Igen, gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedul, es meg alig meseltem valamit… Csunya volt.
Kétoldalú, és felcsatolhatós is? őőőő ezt még elképzelni sem tudom…. de majd kiguglizom :)))
Azt gondolom arról amit írtál, hogy ez gyakori…. néhány hete még nem lettem volna ezzel megértő, de bármi megtörténhet ha az ember bizonytalan, nem tapasztalt eleget (és egyszer csak úgy hozza az élet, hogy belesodródik), az érzelmek nem elég mélyek és stabilak…
“És” igen, lépj! le, vagy ki vagy be (olyan is van, hogy belépni nem mer az ember egy kapcsolatba)… k..ra telik az idő, és nem szabad azt az egy kis “semmi -időtartamban- életünket elvetyengeni…. Én is csináltam ezt, és mérges vagyok magamra érte!
@szabildo: ?
Mire?