Top 1es celeb-sztori

22 éves voltam, azt hiszem.. Ki emlékszik.
Claudiával voltam elméletben, gyakorlatilag meg ugye sok másik nővel is… Épp egy operatőr nővel randizgattam, aki jóval idősebb volt nálam, azt hiszem 40körüli. Nem tetszett, de jó buli volt, sok mindenkit ismert. Elmentünk egy hétköznap (szerda) délután iszogatni. Társasággal voltunk, de én nagyon untam Őket, míg meg nem láttam az XY helyen azt a nőt, akit még gimiben szúrtam ki magamnak a Tv-ből. Amolyan “celeb-punci”. Nem hittem a szememnek, hisz ez a Pub köztudottan melegeknek szól.
Iszogatta a frappe-t és nézelődött, egyedül volt. Csak néztem-néztem. Az operatőr nő, meg csacsogott össze-vissza, de nem is figyeltem rá. Mellesleg ez a TV- s személyiség sem volt mai csirke, vagyis akkori.
De én odavoltam érte, mindig néztem a műsorait és fantáziáltam.
Elnézegettem egy darabig, majd közöltem a társasággal, hogy köszi mindent, én mentem.

Kilépek az ajtón, megyek két lépést, és valaki megkopogtatja a vállam, a jobb vállam. Gondoltam, na biztos utánam jött a “vénasszony”.. De NEM! Ő volt az, Ő kopogtatott. Megfordultam és próbáltam tartani magam, hogy ne essek össze hitetlenségemben. A párbeszéd a következő volt:

(Mi is legyen az álneve hmmm. Legyen, mondjuk Sonja.)

Sonja: Máris mész haza?
Én:/próbálok nem dadogni, a nyálamat sem szeretném csorgatni, igyekszem összeszedetten, artikulálva válaszolni és kisebb sikerrel kinyögtem, hogy—>/ igen!
S.: Messze laksz? Elkisérhetlek?
É.: /micsoda örült mázli, hogy 2 percre lakom-laktam a helytől. Zavaromban térdeim vacogását krákogással igyekeztem fedezni/
Nem messze innen, 2 perc. Persze, menjünk…
S.: A barátnőd mit fog szólni?
É.:/kezdtem feloldódni, és éreztem, ahogy az egóm szemtelenül nő/
Áhh, nem a barátnőm, nem téma.

Ennyi elég is a csacsogásból, megérkeztünk a kapunk elé.

É.: Hát, itt volnánk, itt lakom. Felhívhatlak egy kávéra, teára?
/basszus, de bátor vagyok/
S.: Az jól esne./sexi mosoly../

Blabla…
Belépünk a lakásba, és levegőt sem tudtam venni, mert rögtön nekem esett. Egy vadmacska volt ez a nő, egy vad-macs-ka!(Lehet azért volt kurva jó, mert az egóm az egekben rugdosta Szent Péter fenekét, nem tudom)
Még szerencse, hogy tudtam tartani az iramot.

Nem beszélgettünk sokat, nem az volt a lényeg. Férje van, gyereke, de ez mind csak a látszat, mert, ha kiderül Róla, akkor lőttek a karrierjének. /NA TESSÉK!!!/
Megbeszéltük, hogy ennyi volt, és kész. Csak nem tudom, hogy akkor miért cseréltünk számot?!

Mikor már egyedül voltam otthon, csak vigyorogni tudtam és mondtam magamban: pipa, Ő is megvolt, hah!

Eltelt 1-2 hét és csöng a telefonom, eldobtam a csörgő készüléket úgy meglepődtem, szét is esett. Visszahívtam, mondta van pár szabad órája, nem érnék-e rá. Dehogynem!
Átjött, a szokásos volt a forgatókönyv.
Utána egyszer még én jelentkeztem Nála, és azzal le is zártuk ezeket a kis “légyottokat”.

Ez az egyik kedvenc sztorim, és szeretek vele dicsekedni.

Jó éjt!