KedvesM!

Már nem bírok magammal, engedjétek meg, hogy leírjam M-mel való megismerkedésem.
Azt már említettem, hogy egy társkeresőn ismerkedtünk meg. Talán a legszínvonalasabb leszbikus-és bisexuális oldalon. Azt is írtam, hogy én mar régen is fent voltam sokszor, csak töröltem magam, aztán vissza más néven, de mégis tudta az a pár ember, akivel levelezgettem, hogy én vagyok. Ritkán írok rá valakire, alaposan kielemzem az illetőt.:-) Persze nekem állandóan villogott a statiiii, statiiii, levél, levéél..:-)
Nos, keresgéltem jobbra-balra, közben sokszor szörnyülködtem, de egyszer csak hopp! Megláttam Őt! Gondolkodás nélkül írtam neki egy “statit”.
Azt már nem tudom, hogy mit, de hatásos lehetett, mert reagált. Teltek a napok, de nem tudtunk beszélgetni. Ő sem mondott semmi izgalmasat, és én sem. Ekkor megírtam Neki, hogy inkább hagyjuk, mert nincs közös témánk. Visszaírt: “Kár!:-(“
De cuki. Írtam Neki, hogy kezdjük tiszta lappal, ezután minden ment, mint a karikacsapás. Kérdezte, hogy miért írtam pont Neki. “Ezt dobta a gép”- ez volt a reakcióm. (Azóta is ezt hallgatom). Na, de lényeg a lényeg, hogy teljesen oda meg vissza voltam érte. Persze volt fent képe, de kértem még, amikben szintén nem csalódtam, sőt! Egyik kedvenc képem onnan származik. Jó volt a humora, sajátos, de jó. Szép arc, gyönyörű szemek, jó alak. Megfogtam volna a főnyereményt? Meg hát! Szó, szót követett, hiszen karakterekben baromi nagy a szám.(Rendben, azért dumálni is tudok, nem adnak el olyan könnyen)
Egy idő után elkértem a számát.
Erre M: 1234567(persze nem ez az igazi szám. Nem fogjátok nekem itt zaklatni szoknyavadászok!)
Kérdem, hogy mi az előhívója. Találjam ki! Ezt már szeretem, nagyon tetszett. Senki nem csinált még ilyet.. Természetesen az utolsó próbálkozásom jött be, előtte egy férfi vette fel, majd kb. Nagyanyám. Amikor is sikerült végre meghallanom a hangját, tudtam, hogy kell nekem. Eddig is tudtam, éreztem, de ez mindent eldöntő volt. Micsoda érzéki hang. Kis szégyenlős volt, inkább hallgatott, és himmegett, hammogott, hümmögött, de én imádtam. Nagyon sokat beszéltünk, megkértem, hogy csináljunk egy csomagot, aminek segítségével szinte ingyen tudunk majd beszélni. Ugyanis M. nem budapesti volt-vagyis még most sem az “, de már én sem-
A kis Falat, vett gyorsan egy telefont, bele kártyát, a többit meg intéztem én. Ezáltal nagyon sokat beszeltünk minden nap. Reggel, tízóraikor, ebédidőben, uzsonnakor, este, pisilés, fürdés közben. Jó, jó, de már jó lenne találkozni. Felvetettem Neki, hogy mi lenne, ha eljönne Pestre, és randevúúúznááánk?! Sokáig nem kellett győzködnöm. (Most, hogy már ismerem, tudom mekkora “áldozat” volt ez M-nek.
Február 25. szombat, talán 14:00, de nem biztos. Megbeszéltük, hogy találkozunk valaminek a bejárata előtt. Előző este nem igen tudtam aludni, nagyon izgultam. Pedig találkoztam én már sok lánnyal így, de egy sem fogott meg ennyire, mint M.
Le kell írnom, hogy a randink napján mennyit készülődtem? Mint valami első bálozó. Sürögtem, forogtam, felvettem, levettem, felkentem, lemostam, megmostam, kimostam. Mint egy felpörgetett film, mint egy nagyon felpörgetett film! Brr.

Elérkezett az idő, nincs mese indulni kell. Jó vagyok így? Vagy átvegyem? A hajam jól áll? Smink? Hülye picsa..
(Szerencsére M. elmondása szerint Nála is ugyanez volt a forgatókönyv)

Megérkeztem, picivel hamarabb, mint kéne, nem szeretek késni. Remegek, mint egy kocsonya, és sehol sem látom, pedig bizony ez a bejárat. Csak nem vert át? Szórakozott volna? Kizárt! Ha jól emlékszem jött egy üzenetem: “Már az első randikról késel?”
Jujj, gyorsan feltelegrafáltam, hogy én már itt vagyok. Ő is. De hool? A bejáratnál. Az nem lehet, hisz én is! Nem messze tőlem állt egy 120 kilós szolid darab lányka, de nem telefonozott. HUHHH!
Elkezdtük egymást irányítani, hogy merre. És végre megpillantottuk a másikat. Mmmmmm, nem csalódtam. Az a nő állt velem szemben, akivel eddig kontaktban voltam. Ja, de várjál, mert még telefonon megbeszéltük, hogy vagy megölelem, vagy megcsókolom a találkozáskor. Mivel láttam, hogy hulla zavarban van, csak szimplán megöleltem, amit félszegen viszonzott is. Gyerekek, olyan zavarban volt, hogy nekem megadta a lökést, hogy kicsit játsszak Vele, húzzam. Rám sem mert nézni, imádni való volt. Persze én is zavarban voltam, de jól álcáztam magam. Elkezdtünk sétálni egy bizonyos helyre, ahol a “Top 1-es celeb-sztori“ is játszódott.
A zavar nem nagyon múlt 1-2 ital után sem, de a vonzódás annál inkább fokozódott. Kivett egy szobát és elindultunk oda(én úgy készültem, hogy ott fogok maradni éjszakára, hiszen már az elején tudtam, hogy Ő kell nekem.
Megérkeztünk, már én is nagyon zavarban voltam, de valamit tenni kell, nem üldögélhetünk egész este az ágyon, nekilódultam, és megcsókoltam. Vagyis csak akartam, mert pont elfordította a fejét, én meg jól belecsókoltam a hajába. Elég kellemetlen volt, de fordított a helyzeten, és letepert. Ki gondolta volna? A beszélgetések, az üzenetek nem ezt mutatták, hogy le fog teperni. De jól tette…Milyen jól!
Nem írom le, hogy folytatódott az este, M. kitérne a hitéből.
Na, de nehogy azt higgyétek, hogy minden rózsaszín volt körülöttünk… Helyesbítek, körülötte!!
Volt egy elmebeteg barátnője, EX-BARÁTNŐJE X évig, és az a nő állandóan zaklatta,(annak élettársa volt M. mellett) fenyegetőzött, még olyan is volt, hogy tettlegességig fajult a veszekedésük. (Közös első esténket is sikerült elszúrnia…)
Nem hagyott élni minket, megkeserített szinte minden egyes pillanatot. Éreztem, hogy ez így nem lesz jó, és ezt M-mel is közöltem. Tudta jól, mégsem bírt kilépni a boszorkány bűvköréből. Teljes kétségbeesés. Én alig vártam, hogy találkozzak azzal a nővel, és jól “megregulázzam”, de M. óva intett tőle.. Mellesleg az is M. , vagyis m. Fúj!
Én ugye ingáztam minden hétvégén Pest és XY között. 2012. 06. 01-jén is eljöttem hozzá, akkor este már fura volt. Másnap reggel rákérdeztem, hogy mi a franc van. Majdnem sírva, de mondta, hogy érez még valamit m. iránt, és nem akar átverni.
PIFFPAFFCSITTCSATBIMMBUMMDIRRDURR