Történelem, tudatlanság, no comment

A homoszexualitás története egyidős az emberiség történetével. Jelen volt és van mind törzsi, primitív, mind civilizált társadalmakban. Megítélése koronként és környezetenként változó volt. Bizonyos helyeken halállal büntették, máshol hallgatólagosan tudomásul vették. Volt, ahol intézményesített formát öltött, ismét másutt eszményítették vagy éppen szakralizálták.

Nézzük Amerikát:

DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Disoders)àEzt egy amerikai pszichiátriai társaság alakította, és 1952-ben kiadott első könyvükben szociopata személyiségzavarként listázta a homoszexualitást. Majd 1962-ben készült egy tanulmány, amiben zavart másik nemmel szemben érzett káros rejtett félelemmé nyilvánították, amelyet sérült szülő-gyermek kapcsolatai okoznak.  

1956-ban Evelyn Hooker pszichológus elvégzett egy vizsgálatot, amely nem talált különbséget a magukat homoszexuálisnak tartó, és a hetero férfiak között abban, hogy ki mennyire boldog.
ennek ellenére a DSM-ben 1973-ig benne maradt a szociopata személyiségzavar diagnózis.

Meleg jogi aktivisták, amiért a homoszexualitást mentális betegségként kezeli a DSM, elkezdték egyre többen kritizálni.

Nagy változást hozott a DSM II. 1974-es 7. kiadása. Ronald Mayer pszichiáter és meleg jogi aktivista, tüntetést szervezett az APA(American Psychiatric Association) 1970-es San Fransisco-i konferenciájának helyszínére. Az aktivisták megzavarták a konferenciát, a felszólalókat megpróbálták nevetségessé tenni azokat, akik mentális zavarként tekintettek a homoszexualitásra.

„A pszichiátria, az ellenség megtestesülése”

Az eredmény az lett, hogy a DSM II. 7. kiadásában már nem szerepelt mentális zavar kategóriájaként a homoszexualitás.
Az APA-tagok 1973-as szavazásán kicserélték a szexuális irányultságok zavara kategóriával.

1980-ban, a végleges változatban egodisztonikus homoszexualitás váltotta, ez a megközelítés már csak azokat az embereket tekinti páciensnek, akik úgy érzik, hogy szenvednek.

Mostanra ez a konszenzus, hogy az azonos nemmel kapcsolatos szexuális, romantikus érzése, és viselkedések normális variációi az emberi szexualitásnak, a korábban említett tanulmányok alapján pedig, a melegek; leszbikusok; biszexuálisok társadalmilag is, és mentálisan is ugyanúgy egészségesek.

A legtovább Kínában tartott a dolog, 2001-ben vette ki a homoszexualitást a kínai mentális betegségeket érintő besorolások közül, miután 5 évig tanulmányozták a jelenséget.

Nézzük az ókort, ahol gyakorlatilag nem létezett mai értelemben nem létezett a homoszexualitás fogalma az azonos neműekkel való szexuális kapcsolatra sokszor teljesen normális dologként tekintettek. (Ahogy a fiatalkorúakkal létesítettre is, ami ma viszont betegség!)

A rómaiak kezdetben kevésbé voltak toleránsak a homoszexuálisokkal, mint a görögök, de az elutasítás később jócskán megenyhült.
Hadrianus császár (Kr.e. 76-138) már nyíltan élt együtt szerelmével, a görög szépfiúval, Antinousszal, akinek halála után várost alapított emlékére, az egyiptomi Antinopoliszt.

 „A pszichoanalitikus kutatás a legnagyobb határozottsággal elítéli azt a felfogást, mely a homoszexuálisokat mint valami különös emberfajtát akarja a többi embertől különválasztani. Az által, hogy e módszer nemcsak nyilvánvalóan mutatkozó, hanem egyéb nemi ingerületeket is tanulmányoz, felderíti, hogy minden emberben megvan a képesség az azonos nemű tárgyválasztásra s e választás tudattalanjában létre is jön. Mi több, azok a libidinozus érzelmek, melyek az embert a vele egynemű személyekhez fűzik, a rendes lelki életnek nem kevésbé fontos tényezői, lelki betegségeknek pedig még hatalmasabb rugói, mint a másik nemet érintő érzelmek. Sőt a pszichoanalízis azt tanítja, hogy az ember eredeti természetében, amint az a gyermekkorban, kezdetleges állapotokban és őstörténeti idők nyomaiban ma is észlelhető, a tárgyválasztás független a választott tárgy nemi hovatartozásától és a nemiség szabadon választ férfi és női tárgyak között; […] A pszichoanalízis szerint tehát a férfinak a nőhöz való kizárólagos nemi vonzódása magyarázatra szoruló probléma és nem magától értetődő dolog, melyet valami, alapjában vegyi természetű vonzás megmagyarázhatna.” (Sigmund Freud)

Minden bibliaismerő keresztény számára kétségtelen, hogy a homoszexualitás egy utálatos bűn Isten szemében. A Rómaiakhoz írt levél első fejezetében található egy szomorú lista a korabeli pogány világ által gyakorolt bűnökről. A felsorolást pont ez a bűn nyitja meg:

 A “sodomizmus” kifejezés onnan ered, hogy Sodoma városában olyan mértékű volt a homoszexuális perverzió, hogy Isten kénytelen volt kénköves tüzes esőt bocsátani a városra ábrahám idejében (1Mózes 19,4;5;12;24). Ez a kifejezés évezredek óta egyet jelent ezzel a rendhagyó istentelenséggel. A rómaiakhoz írt levél fent idézett részéből nyilvánvaló, hogy ez a bűn lényegében lázadás Isten ellen.

Mivel ez a viselkedés alapjában inkább állati, mint emberi, a sodomaiakat a Biblia “kutyáknak” hívja.

 Hitler és Himmler szellemét idézném:

 „Meg kell szabadulni a homoszexuálisoktól! Táborokba kellene őket gyűjteni, és kötelezni arra, hogy nőkkel szeretkezzenek. Én mondom önöknek, így rögtön megszabadulnánk a buziktól és kurváktól!”

Engedjétek meg, hogy egy nagyon művészi értékkel bíró versrészt megosszak Veletek.

HOMOANIMÁLOK
Torzemberek

Elszorul a szívem,
felfordul a gyomrom:
„Homoszexuális”
          szót ha én meghallom!

Hogy süllyedhet ide
az emberszülötte,
– hogy magát állatnál
          mélyebbre süllyessze!

„Ferdehajlamával”
már nem egészséges;
– azért mint beteget
kezelni szükséges!

Minden madár, s állat
magának párt választ;
– csak az ember lenne
ÁLLATABBNÁL ÁLLAT?

Emberi-mivoltát
mélyen megalázva,
– SAJÁT-NEMŰ TÁRSÁT
szexualizálja!

Aki visszaeső,
vagy nem gyógyítható;
– józan emberek közt
tovább nem tartható!

Ez csak egy „kis” szösszenet Katona László: Hazámért, népemért „verséből”, amit 1989-ben adott ki az egyház!

A tudatlanság és a tényekkel szembeni nemtörődömség általánosan jellemző. 

Erőm nincsen ahhoz, hogy most ezeket lereagáljam. Holnap, vagy kedden, vagy szerdán.

Pá