Meleg szórakozóhelyek, nőnek öltözött férfiak (transzvesztiták)

Imádom a transzvesztitákat!

Barátaim szerint ez valamiféle perverzió. Valóban? Tényleg kicsit beteges, ha egy leszbikus szeret nőnek öltözött férfiakkal lenni?  Nem hinném, maximum egy picit, pont egészségesen.
Anyám szerint sem normális dolog, de amúgy sem vagyok, szóval teljesen mindegy.
Valami oknál fogva vonz engem a hangulata a show-nak, annak, ahogy fel vannak öltözve, ahogy beszélnek, ahogy szép nőt varázsolnak magukból. Művészetnek viszont nem nevezném.
A művészet nem itt kezdődik.
No, nem is azért szeretem, hanem, mert kikapcsol, új dolgokat hallhatok, láthatok. Tanulhatunk egymástól. Két teljesen más élet, mégis összefonódik az utunk valahol.

– Emlékszem, amikor először mentem el egy bizonyos szórakozóhelyre. (Nem írnék nevet, mert egy kupleráj, igénytelen emberekkel. –>MA. De régen a legfelkapottabb hely volt, és mindenki odajárt. Talán nem is tudott nagyon máshova?!)
Amint beléptem elkapott valami földöntúli varázslat. Egy olyan érzés, mintha átmentem volna valamiféle időkapun, és egy teljesen, új, és más világba dobott volna ki a Csillagkapu.
Túlnyomórészt férfiak/fiúk voltak, de akadt lány/nő is. Csókolóztak, táncoltak egymással, és nem szólta le Őket senki, nem néztek csúnyán, nem dobták ki Őket az utcára.
Woow, de jó helyre kerültem. (Fenekemen még tojáshéj volt jelzem..maximum picit töredezett)
A pulthoz siettem, ahol egy nagyon szép meleg fiú kérdezte, hogy mit iszom. El voltam ájulva, mennyire szép. (Milyen érdekes, hogy a meleg fiúk nagy %-a sokkal jobban ad magára, mint bármelyikünk) Jégert, és sört. Miközben adja, csillogó szemeivel mondja nekem, „Figyelj, figyelj, figyelj!” (A hangsúlyt, és a gesztikulációt sajnos nem tudom karakterekkel helyettesíteni.)
Fények cikáztak ide-oda, majd a színpad közepére, dobpergés, és egy hang, hogy kezdődik a műsor.
Szívem szerinte vágtáztam volna az első sorokba,(ugyanis székek voltak a színpad előtt több sorban)
de már megelőztek az „öregek”. Az első sorokban inkább összeölelkező lányok ültek, de javarészt itt is hímeket láttam. Meghúzódtam hát oldalt, és szopogattam a söröm, mivel jéger már nem volt.
Elhúzták a függönyt, és kilépett egy nő, vagyis férfi hosszú kék estélyi ruhában, szőke parókával.
Köszöntött mindenkit, majd megszólalt a zene. Sosem felejtem el: Celine Dion: Titanic
Baromira élveztem, annak ellenére, hogy természetesen nem Ő énekelt. Tökéletesen tátogott, mi meg táncikáltunk rá. Vége, nagy taps, ováció. A hang a háttérből, aki felkonferált mindenkit, kért minket, hogy fogadjuk nagy szeretettel, és tapssal XYZ-t.
Baszki! Amikor XYZ kilépett a közönség elé, majdnem kiköptem a söröm, annyira kellett nevetnem. De disztingváltam magam.
Hatalmas férfi (nő), parókával, kis rózsaszín szoknyában, rózsaszín parókával, rózsaszín pálcával. RÓZSASZÍN MINDENNEL! (Feltételezem, sokan tudjátok, hogy kire gondolok)
Fantasztikusan nézett ki. Komolyan mondom! Érces, férfias hangja volt, hatalmas mellekkel. Hah.
Kérlek szépen, a szám, amit énekelt: Aqua-Barbie Girl

Olyat buliztunk, rá, hogy sosem felejtem el. Bámulatos voltam.  HOPP! Miután újra elolvastam, hogy mit pötyögtem, láttam ezt a pici kis freudi elszólást… Bent hagyom.
Nem én voltam bámulatos, hanem a műsor.
Akkor döntöttem el, hogy meg akarok ismerkedni transzvesztitákkal.
Ez a nagy elhatározásom, nem tartott sokáig, évekig nem mentem ilyen szórakozóhelyre.
Na, nem azért, mert nem tetszett, hanem az élethelyzetem úgy hozta.
Majd pár év múlva visszatértem ide, és megdöbbenve tapasztaltam, azt a minőségi romlást, amit nem mindennap látunk. Az emberek, a környezet, a hangulat. Katasztrófális volt.
Vettem egy 180°-os fordulatot, és ahogy beléptem, úgy léptem ki.
De nekem ma mennem kell valahova. Meg is találtam a következő állomást, ami fényévekkel jobban tetszett, mint az előző lehangoltság. Nem nagy a hely, de annál igényesebb.
Szerencsére pont időben érkeztem, kezdődött a műsor. Mindenki elfoglalta a helyét, itt is ugyanaz volt a felállás. Szintén oldalról néztem a produkciót.
Százszor jobban tetszett, mint anno, pedig az sem volt semmi. Szebbek voltak az előadók, és barátságosabbak. A műsor után alkalmam nyílt beszélgetni majd’ mindenkivel, aki fellépett.
Megtudtam például, hogy vannak olyan férfiak, akik csak szimplán szeretnek nőnek öltözve fellépni, vannak, akik melegek, és itt esténként azt érezhetik, hogy nők. Vannak férfiak, akik melegek, és jól érzik magukat, amikor fellépnek. Sőt, azt is megtudtam, hogy egy nő, meg egy férfi vezeti a helyet, akik egy Pár. A nő, férfi volt, a férfi meg nő.  VALAHA.
Abban az „időben” megdöbbentett ez a helyzet, de mára már tudom, hogy ez nem beteges. Akkor egy kicsit furának tartottam, hisz nem mozogtam nagyon ilyen körökben, de ez az érzés, gondolkodás nem tartott sokáig. Ők már nem egy pár mellesleg. (Biztos kitaláltátok, hogy melyik szórakozóhelyről írok)

Na, de egy szó, mint száz, imádom a transzvesztita műsorokat, és amikor tehetem, elmegyek, megnézek egyet.
M-et el kéne vinni, de tartok tőle, elszáll, és incselkedni támad kedve, és akkor jól megverem.
Chah, nem hiszem. Ugye?

Várjunk csak! Majdnem elfelejtettem megnézni barátunkat, a google-t.

A női ruha viselésének okai a szakirodalom szerint a következők lehetnek:

A. Életmód, divat:

1. irigység a női öltözködés miatt (a férfiruhák szürkék, unalmasak, egyhangúak, a női ruhák változatosak, mások és szebbek anyagban, minőségben, színben, fazonban),

2. praktikusság, kényelem, ár (hálóing, cipő, hidegben nylon harisnya,– ha van is férfiben, az drága és nem olyan),

3. egyenjogúság hiányolása, társadalom megváltoztatása (nők maguktól értetődően viselnek férfiruhát),

4. kíváncsiság (milyen lehet kinézetre, érzésre öltözködéskor, viseléskor, mozgáskor),

B. hobbi, öröm:

1. jó buli (szórakozás, örömszerzés, időtöltés, unalom elűzése, játszadozás, álmodozás, vágyakozás)

2. feldobottság érzése (vérnyomásemelés, lebukás veszélye, észreveszik-e a ruhát, azt, hogy „más vagyok”),

3. erotikus játék (az átöltözés öröme szexuális pluszt ad),

4. vonzódás a nők felé

C. egyéb okok:

1. félrenevelés, mert pl. születéskor lányt vártak (nevelés, hajviselet, kislányos ruhák),

2. női nevelői dominancia (csonka család vagy a családban az anya túlzottan meghatározó személyiség),

3. magányosság feloldása (szorongó gyermek anyja hiányát pótolja, ill. ha nincs kéznél nő, akkor csinál magának),

4. félénkség feloldása (nem tud kapcsolatot teremteni, ezért nőt csinál magának)

5. szerepjátszás (női „bőrbe” bújás, női szerep, női hasonmás alkotása),

6. befelé húzódó én extrovertáltra (= érdeklődésével a külső világ felé fordul) váltása (utcára menés átöltözve).

7. figyelemfelhívás

8. feltűnési viszketegség (átlagostól, normálistól különbözni vágyás, magamutogatás),

9. megbotránkoztatás, lázadás (szokásokkal dacolás, régebben hosszú haj, fülbevaló),

10. menekülés a férfi társadalmi lét problémái elöl (szorongás oldása, kikapcsolódás),

11. a személyiség női oldalának erőteljesebb átélése (játék a női léttel, vagy annak gondolatával),

Talán egy bejegyzésem alkalmával „meginterjúvolok” valakit, és jól megkérdezem. Csak ezek közül választhat! Köszönjük Wiki!

Mára ennyi, csók