Fejjel lefelé szemlélem,
Ahogy halad mellettem az élet.
Elszédülnék, de nem tudok
Félek lezuhanok.
Csapkodom szárnyaim,
mint a beteg denevér,
Ki prédájára vár a barlang legmèlyèn.
Sötét van, s félek.
Érzékeim tovavésznek.
Nem látok messze
Tàvolban mi folyik, nem tudom,
De történik valami-várj!-
Egy halvány fénysugár, ki próbálkozik áttörni barlangom szürke falain.
Gyere, küzdj! -Suttogom
Ne hagyj itt meghalni a semmi közepén
Magányosan, számkivetetten.
Olyan vagyok, mint Te.
Talán kicsit más, de mind a ketten porból lettünk, s porrá leszünk,
Kilehelve életünket nem máshogy tesszük.
Halálunk után Hádész nem kérdi ki voltál,
Befizettél az útra, s kilenc kanyar után a Sztüx folyón èleted neki adtad.
Nem számít mivoltod, sosem számított,
Emberi kegyetlenség pusztulásba áhított.
2013.07.23.
SalvaDora
ezt spontán írtad? ha igen miért érezted …..
kis vers elemzésbe belemennék!!
de azt hiszem nem illik mer, hát más az eseményeket leírni de nem feltárni a belsőembert
(és mégis)