Fejjel lefelé szemlélem,
Ahogy halad mellettem az élet.
Elszédülnék, de nem tudok
Félek lezuhanok.
Csapkodom szárnyaim,
mint a beteg denevér,
Ki prédájára vár a barlang legmèlyèn.
Sötét van, s félek.
Érzékeim tovavésznek.
Nem látok messze
Tàvolban mi folyik, nem tudom,
De történik valami-várj!-
Egy halvány fénysugár, ki próbálkozik áttörni barlangom szürke falain.
Gyere, küzdj! -Suttogom
Ne hagyj itt meghalni a semmi közepén
Magányosan, számkivetetten.
Olyan vagyok, mint Te.
Talán kicsit más, de mind a ketten porból lettünk, s porrá leszünk,
Kilehelve életünket nem máshogy tesszük.
Halálunk után Hádész nem kérdi ki voltál,
Befizettél az útra, s kilenc kanyar után a Sztüx folyón èleted neki adtad.
Nem számít mivoltod, sosem számított,
Emberi kegyetlenség pusztulásba áhított.
2013.07.23.
SalvaDora