Úgy sejtem a tegnapi versem magyarázatot követel. Több visszhangja is volt, de csak kettőt ragadnék ki. Amolyan elemzés, ha úgy tetszik. Majd, ha érettségin tétel lesz, és ezt húzzátok, akkor tudjátok, miről szól. (Pozitív gondolkodás, Pozitív gondolkodás, Pozitív gondolkodás)
De kérdés, hogy én tudom-e?
Az első kritika,(?) elemzés M. szempontjából lesz olvasható.
Miért kritikát írtam? Mert a Párom rettentően kritikus, és kevés versre mondja azt, hogy jó.
rengeteget olvas, imádja az irodalmat, és nem mellesleg ért is hozzá.
Amikor elküldtem Neki a verset üzenetben, a válasz a következő volt:
„Szép, ki a költő?”
A mosolyom körbeérte a fejem, amikor leírtam Neki, hogy én.
Nézzük, Ő mit értelmezett a versből.
„Fejjel lefelé szemlélem,
Ahogy halad mellettem az élet.”
Nem normális szemszögből nézem a világot, ahol megálltam, hiszen elhalad mellettem az élet.
„Elszédülnék, de nem tudok
Félek lezuhanok.”
Szédülés, mint maga a mámor. Beleszédülés valamibe, amibe nem merek.
„Csapkodom szárnyaim,
mint a beteg denevér,
Ki prédájára vár a barlang legmèlyèn.”
Ez kicsit megrémisztette, hiszen a denevér sötétben él, más állatok-emberek- vérét (energiáját) szívja ki. Vámpír. És még beteg is.
„Sötét van, s félek.
Érzékeim tovavésznek.”
Mitől félek??
„Nem látok messze
Tàvolban mi folyik, nem tudom,
De történik valami-várj!-
Egy halvány fénysugár, ki próbálkozik áttörni barlangom szürke falain.”
M elmondása szerint ebben a versszakban átélt egy kisebb katarzist.
„Gyere, küzdj! -Suttogom
Ne hagyj itt meghalni a semmi közepén
Magányosan, számkivetetten.”
Éles ellentét, hiszen a bőregér sötétben él, akit ha fény ér, egy idő után meghal.
Én mégis a denevérben személyesítem meg önmagam, aki hívja a fényt, ami véget vethet életének.
Egyedül érzem magam kérdése.
„Olyan vagyok, mint Te.
Talán kicsit más, de mind a ketten porból lettünk, s porrá leszünk,
Kilehelve életünket nem máshogy tesszük.”
Ki az a Te? Bibliai elemek.
„Halálunk után Hádész nem kérdi ki voltál,
Befizettél az útra, s kilenc kanyar után a Sztüx folyón èleted neki adtad.”
Itt már mitológiai elemek szerepelnek és a továbbiakban a halál.
M. a vers elolvasása után úgy érezte, hogy valami nincs rendben. Boldogtalan vagyok, sodródom, stb.
De a szívemre teszem a kezem, és ki merem jelenteni 98765645%-os őszinteséggel, hogy nagyon boldog vagyok.
Na, de más megfogalmazást is nyert M-nél a vers.
Szintén, a nem normális jelzőt használta, a másságra utalva. Elhalad mellettem az élet, mert leszbikusságom miatt rengeteg mindenből kimaradok. Pl. házasság, „normális” családba gyereket szülni, etc. Kirekesztettség érzése. Kapaszkodom, mert félek, elhagy? Megint…?
Homoszexualitás, mint betegség? Prédámra várok? Talán nem elég nekem Ő?
Elvesztés?
Nem folytatta.
Meséltem már Nektek egy nagyon kedves hetero -fiú- ismerősömről.(aki hazavitt miután M. kidobott)
Szintén imádja az irodalmat, és sok szép verssel megörvendeztet minket.
E, mint E.
Az Ő értelmezése a következő:
„A fény keresése mindig jelen van. Pont arra kéred M-et, hogy vigyázzon Rád, vagyis az elvesztésétől való félelem. A fény jelenti az örök életet Vele, és nem nélküle.
A félelem az elvesztés. A barlang a bizonytalanság, az elveszett félhomálynak lehetősége.
A halál, az elmúlás szimbóluma, ahogy az egész műé is.
Ne hagyj meghalni egyedül. A társ hívása a vívódás segítségében.
A tudatalatti félelme került szavakba. Mindenkiben benne van a félsz, az elvesztés.
A biztonságra való vágy. Erről szól a mű.
Nem bűn ez a gondolatmenet, sőt!
Nézd meg a híres írókat. Nincs pozitívum, minimális öröm. A szenvedés, a bánat, a magányosság szüli az igazi alkotásokat.”
Köszönöm E.!
Hozzám E. verziója áll közelebb, jobban a „magaménak” érzem. Talán azért is, mert M verziója lehetetlen. Hiszen tisztában vagyok érzéseimmel, érzelmeimmel. Tehát ez ki van csukva.
Az igazság az, hogy a részemről nincs elemzés. Nincs, mert nem tudom.
Leültem a narancssárga spirálos füzetem elé, tollat ragadtam, hogy írok a blogba, és ezek a sorok jöttek. Mindössze 1 órába telt. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy hű, meg há!
Azt sem mondom, hogy ez egy remekmű, de mégis megfogott.
Írtam több verset az életben, de egyik sem tetszett annyira, mint ez.
Érdekes élmény volt. Jöttek egymás után a betűk, szavak, mondatok, és a sorok közötti érzelmek.
A toll életre kelt.
Na, de mégis azt kellett leírnia a tollnak, amit érzek?
Hisz a tudatalatti az Úr, amiről még mi magunk sem tudunk.
Ezért vagyok biztos E. elemzésében. De M-ét mindenképpen kizárnám. Ülj le, 1-es!
Ki tudja, lehet pár nap, hónap, vagy év múlva én is kiugrom a kádból, mint Arkhimédész, és felkiáltok, hogy „Heuréka”.
Feltétlen meg fogom Veletek osztani, ne féljetek.
érdekes de ellentétben veled aki a vers szerzője vagy mégis “M” értek egyet!!!!!
Tudod néha azt gondoljuk hogy ……..
na majd egyszer!!!