Bajban vagyok, mert bonyodalmas hazugságba kevertem magam. Eddig is hazudnom kellett a munkahelyemen a Páromról, de most jól bekavartam.
Ugyanis én eljöttem Budapestről, mondván eleget “pezsegtem”, és M-hez költöztem egy nagyobb városba, de mégsem Pest. Nem mondom, azt, hogy mindenki ismer mindenkit, de majdnem.
Na, azért nem a prérin vagyunk. Internet van, térerő van. Sőt, még parabola sem kellett a tv-hez.
De azért jobb az óvatosság.
Főnököm egyre jobban meg akarja ismerni a Párom, én meg mindig kifogást keresek.
Megyünk nyaralni a következő héten, oda ahol a Főnökék is laknak.(Miért pont oda? Mert későn kezdtünk nyaralókat keresgélni, és már csak ott volt nekünk megfelelő)
Főnököm nagyon örül neki, mondta alig várja, hogy megismerje a Kedvesem.
Itt volt az a pont, amikor majdnem elmondtam Neki, de mivel anno kijelentette, hogy fasiszta, meg rasszista nézeteket vall…. nem vagyok túl bizakodó. Pláne, hogy a kulcstartóján Hitler figyel.
Mindezek ellenére szeretem, mert jó ember.(ha mondhatjuk ezek után)
Szeretem, hogy Ő a Főnököm (eddigi legjobb), és szeretem, hogy bízik bennem, nyugodt szívvel hagyja itt a céget az irányításommal.
De mégsem mondtam el.
Bár nem hiszem, hogy kirúgott volna, mert kellek neki, de a viszonyunk biztos megváltozna, ezt meg nagyon nem szeretném.
Eddig minden igaz volt, amit a Páromról meséltem, csak a nevét változtattam meg egy fiú nevére.
Így nem is éreztem annyira szarul magam a hazugságom miatt.
Mivel már nagyon meg akarja ismerni kénytelen voltam azt mondani, hogy legkedvesebb fiúbarátom (tudjátok E.) a Párom, de nem élünk együtt, mert családja van.
Fél, hogy ha bevall mindent, akkor elveszíti a gyerekeit.
Nagyon belegabalyodtam…
Viszont így a Főnököm nem kérdezget tovább, és nem akarja mindenáron megismerni.
M. nem nagyon örült ennek, hiszen eddig szinte Ő volt, csak más névvel, most már ezt is „elvettem” Tőle. Nem esett Neki jól, de megértette.
Nem vagyunk puszipajtások, barátok, hogy elmondjam Neki. Elvégre a munkaadóm.
Imádom a munkám, mindig is imádtam. A környezet is jó, a hangulat, a társak. „Zusammen”.
Talán félév, vagy 1 év múlva. Lehet előbb, mert lebukok, nem tudhatom.
Azt tudom, hogy elegem van ebből, és nagyon szeretném, ha már végre nem kéne senkinek sem hazudnom.
És oldalamon M-mel jelenhetnék meg egy munkahelyi rendezvényen, vagy vacsorán, vagy mit bánom én, hogy min, csak EGYÜTT mehessünk, EGYÜTT, mint EGY PÁR!
De nem tehetem. Nem tehetem, mert az emberek primitívek, a munkáltatók elítélik a meleg munkaerőt. Félnek, hogy emiatt csökken a bevétel, vagy bármi, amivel a cég foglalkozik.
Úgy gondolom, hogy előbb-útóbb kénytelenek lesznek elfogadni, mert egyre többen árulják el, hogy a saját nemükhöz vonzódnak.
Egyre több országban adnak jogokat a melegek kezébe: összeházasodhatnak, gyereket vállalhatnak.
Talán, ha több közéleti személyiség „bújna elő”, akkor nőne a munkahelyi dolgozók nemi vonzódásának felvállalása.
Persze, nagyon sok szakmában találkozhatunk melegekkel. Stylistok, divattervezők, fodrászok.
McDonald’s-okban szinte minden 3. ember „más”. Nem tudom, miért, de mégis ezt tapasztalom.
Mindenesetre érdekes. Millió szakmában viszont nem szabad előbújni. Igen, úgy gondolom, hogy nem szabad. Nézzük a pedagógusokat.
Akkor itt most annyit elárulnék, hogy én is idetartozom… Bumm neki!
A pedagógusokra felnéznek, tisztelik Őket, példát mutatnak, etc.
Ha ez kiderül az adott intézményben, akkor repül, és el is felejtheti a munkáját, mert ilyen szutyok országban élünk, szutyok politikusokkal.
SZUTYOK, SZUTYOK, SZUTYOK!
PAFFFFFFFFFFFFFF