Elemezzünk ki egy esetet.
Van egy leszbikus nő, aki érthető módon nőkkel ismerkedik, nőkkel fekszik le, nőkről álmodik.
Mégis egy férfi mellett köt ki, szül Neki gyerekeket, elvégzi házastársi kötelességeit, és majd’ 1 évtizedig kitart mellette. Miért?
Mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen?
Nézzük:
Nagyon szeretne gyereket, és találkozik ezzel a fiúval, aki szintén szeretne szülő lenni. El szeretné venni a lányt, és fűt, fát ígér Neki.
Ez nagyon imponál a lánynak, elkezdenek találkozgatni, és mit ad Isten, le is fekszenek. Nem egyszer, és nem kétszer.
Pár hónapnyi ismeretség után már jön is a baba, ezért gyorsan össze kell házasodni.
A gyermek születése után a lány hallani sem akar a sexről.
„ Se nő, se férfi, se állat, se tárgy” (Tiszta mázli, hogy a nekrofiiliát nem említette)
Aszexualitás? A kék kis törpikék, na azok aszexuálisak.
Ha mélyebben belegondolunk, akkor megvan, amit szeretett volna.
Ott a hőn áhított baba. A feladat teljesítve.
Miért nem lép le, és költözik haza a Szüleihez? Nincsenek. Illetve, Édesapja van, de rá nem számíthat, és semmi pénzért nem mondaná el Neki, hogy mit érez. Testvér? Van, de minek?
Barátok? Jobb, ha nem tudják.
Fogja magát, a csecsemőt, és induljon el a világba?
Adott egy férfi, egy apa, kellő egzisztenciával. Miért hagyná ott? Mert leszbikus. Igen.
A híd alá nem mehet. Senkije nincs, csak az a kis csöppség, akit annak a férfinek köszönhet, akihez azért ment, mert tetszett mindaz, amit mondott.
Így hát beletörődve sorsába, nem tett semmit. Tette, amit kellett.
Kivéve, házastársi kötelességeit. Nem tudta, nem ment. A gondolatra rosszul volt, és a sírás kerülgette. Hogy nem szakadt meg a szíve? Úgy, hogy már kívül hordta.
A férj eljárt, de nem érdekelte. Felépített magának egy saját világot.
Szerencsére ebből a világból nem lépett ki több személyiség. (Egyik kedvenc könyvem, Daniel Keyes: Az ötödik Sally)
Nem őrült meg, amit becsülök, mert én biztos megőrültem volna. Na, de rólam majd sorokkal lejjebb.
Majd évekkel később, kezdett észbe kapni.
„Leszbikus vagyok, mit keresek én egy férfi mellett?”
Egy férfi mellett, aki minden bizonnyal, nem teljesen hülye, és sejt valamit.
Egy férfival, aki úgy megverte a gyerek szemeláttára, hogy pszichológussal tudta csak feldolgozni a látottakat.
EGY FÉRFIVAL?
Elkezdett újra lányokkal ismerkedni.
Mint akit eddig belekényszerítettek egy „HETERO VAGYOK” feliratú hibernációs lezárt ládába csekély 10 évre. Most újra kinyitották.
Megismerkedett egy lánnyal, akibe beleszeretett. Vica versa.
Ő mondta, hogy férje van, és gyereke. Gondolja meg, hogy akar-e Vele kapcsolatot.
A héten maximum kétszer tud elszabadulni otthonról.
Nem tudja azt nyújtani, amit egy „normális” leszbikus. A másik fél nem gondolkozott, rögtön rávágta, hogy igen! Kellettek egymásnak, és nem akadályozhatta ezt meg semmi, és senki.
Ezeken a napokon, Ő volt a világ legboldogabb embere. Sosem érzett ilyet, és most végre Ő is boldog.
Heti két nap nem volt elég, mert a többi napon majd’ megbolondultak egymás nélkül.
Volt, hogy szinte minden nap együtt voltak. A csillagokat is lehazudta otthon. Maga sem hitte el, amit mondd, nemhogy a férje. Nem érdekelte.
De a másik lánynak, ez nem volt elég. Több kellett.
100%-os nőre vágyott. 60% kevés. Inkább nem kell. Hát menj vissza a férjedhez.
Szívek szakadtak meg, és világok hullottak szét. De, minden most kezdődik el! Már folyik a válóper, és az EXFÉRJ elköltözött.
De nem mondta el Neki. Fél, hogy a gyerekeket elveszi Tőle.
Kívánom, hogy megtaláld a Párod, és boldog legyél!
Hmmm…
23, vagy 24 éves lehettem, amikor azt mondtam, hogy nem érdekel semmi, én most gyereket akarok. Olyan szinten voltam ennek a betege, hogy a buszon elsírtam magam.Megismerkedtem egy megbeszélésen egy férfival, aki rögtön elkezdett udvarolni.
Meg kell, hogy mondjam, baromi helyes, és mindemellett udvarias is volt.
Megkérdezte, hogy, ha elkérné a számom, megadnám-e. Megadtam.
Másnap elhívott vacsorázni, utána meg színházba mentünk.
Elmondtam Neki, hogy leszbikus vagyok, de nagyon szeretnék gyereket. Viszont, nem tudom vállalni, azt, hogy beleszeretek, mert nem menne. És azt sem, hogy lefekszem Vele.
Azt mondta, hogy sosem akart még nőt ennyire, mint engem. Nyilván azért, mert engem nem kaphat meg.
Színház után hazakísért, és megcsókolt a kapu előtt, mint a filmekben. De nem dugta át a nyelvét hál’ Istennek. De még a szájra puszit sem viszonoztam. Éjjel sms-ekkel bombázott, de nem reagáltam egyikre sem.
Pro-kontra listát készítettem. – Helyes
– A tenyerén hordozna
– Gazdag
– Gyereket csinálna nekem
– Lenne esküvőm
– Megbotránkoztatás nélkül csókolózhatnék az utcán
– Jó apa (már van egy gyereke)
– Anyám biztos örülne a hírnek, ehh. – Ahogy az ajka az enyémhez ért, rosszul voltam
– Nem éreztem jól Vele magam
– Sosem lennék boldog, és valószínűleg Ő sem
– A gyereknek ártanék, mert biztos kitenném rengeteg veszekedésnek, és nem utolsósorban válásnak.
– Jaaa, és leszbikus vagyok by the way Így hát, ezeket megismervén, nemet mondtam a kapcsolatnak. Még a szikráját is eloltottam. Már, ha volt egyáltalán. Tehát ezzel azt szerettem volna kifejezni, hogy én sosem mennék bele ilyen kapcsolatba.
DE! Nekem olyan hátterem van,- a Családomra gondolok-, hogy sosem hagynák, hogy ilyen helyzetbe kerüljek. Ha nincs olyan ember körülötted, akihez menekülni tudsz, vagy csak megbeszélni…
Ha nekem nem lett volna ott Anyu, akkor lehet, ugyanebbe a helyzetbe kerülök. Ki tudhatja…
„Már mindent mondtak rám a leszbikusok: Kurva, bisex etc.”
Azért mert gyereked van, egy hetero-házasságból, már nem lehetsz leszbikus? Csak bisex, vagy kurva?!
Rögtön el kell ítélni az ilyen nőt?
Minden háttértudás nélkül lekurvázod?
A hetero nőknek is nehéz gyerekkel Párt találni, nemhogy a leszbikus nőnek.
Elitélendő az eset?
Folytatom a kis eszmecserét, de nem most. Dolgom van.
Választani Család (gyerekek!!!! a férj már ilyenkor nem számít) és a szerelem,boldogság között azon az áron hogy ezzel a döntéseddel borzasztó sebeket ejtesz azokon akit mindennél jobban szeretsz….. maga a pokol!!!!
@gerinckutató: Varom leveled!
@SalvaDora: Természetesen, csak ha érdekel.
@SalvaDora: Erre nagyon szívesen válaszolok, de nem itt…
@gerinckutató: Miert nem lehettek soha egyutt? A gyerekek miatt? Nem elheted igy le az eleted…
37 éves vagyok, benne egy 16 éve tartó kapcsolatban, 10 éves házasok leszünk (ha leszünk) idén. Van két gyönyörű gyerekünk.
Tavaly megismertem, beleszerettem egy nőbe. Ő leszbikus. A másik felem. Neki is van társa. Eldobnám érte az egész eddigi életem. Mindent. De olyan sajnos soha nem lesz, hogy MI. Van Ő, meg a társa, meg vagyok Én és a családom. Szenvedünk mindketten. Én ráadásul rosszul vagyok, ha a férjem közeledik. Amennyire lehet, elkerülöm ezt a szituációt. Nem tudom mit hoz a jövő, egy biztos, ez így nagyon nem jó most…
A kései felismerés mindent megmutatott már amit leírtál. Veszettül szerencsés vagyok, hogy találkoztam a jelenlegi párommal aki elfogad gyerekestől (bár ez nem ment nagyon felhőtlenül az elején), de összeteszem a kezem, mert azt hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül és talán ahhoz, hogy ilyen büszkén el tudjam fogadni hovatartozásom, kellett ennyi idő!! Semmit nem bánok, bár ami igaz az igaz! Sok átbőgött éjszakát kihagytam volna, ha az elejétől fogva rájövök a jó irányra!!
….nagyon nehéz kérdéseket feszegetsz…de én szerencsés helyzetben vagyok/bár ez inkább cinikus volt/mert ismerem mind a két oldalt!:)