Pusztán genetika a másság kérdése?

Kis bevezető:

Evolúciós szempontból a homoszexualitás olyan jegy, amelynek nem szabadna kialakulnia és fennmaradnia a darwini természetes kiválasztódás elve alapján. Ennek ellenére a homoszexualitás számos kultúrában a férfiak és a nők között is gyakorinak számít. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a homoszexualitás családon belül öröklődhet, ezért a kutatók többsége úgy vélte, hogy a nemi irányultság genetikai eredetű. A genetikai összefüggést kutató vizsgálatoknak azonban eddig nem sikerült olyan gént azonosítaniuk, amely a homoszexualitásért lenne felelős.

A homoszexualitást az öröklött tényezők és a környezeti hatások együttesen okozzák – derült ki a világ legnagyobb ikerkutatási tanulmányából, amihez Czeizel Endre neve is fűződik.

Czeizel Endréhez a szülők évente 3-5 gyermeket visznek, hogy “vegye ki” belőlük a homoszexualitást. Egy pszichológus ismerőse foglalkozik ezzel, aki pszichoanalízissel, elektrosokkal próbálja az ezt az orientációt “megszüntetni”. 

“Ő azt mondja ki lehet “irtani”, a baj csak az, hogy ezek az emberek egész életükre boldogtalanok lesznek” – véli az orvos-genetikus.

-Okééé, heteró lettem, csak ne sokkoljatok többet- Basszus!

Akkor most jövök én:

Vajon apámra visszavezethető, az hogy leszbikus lettem?
Köze lehet hozzá?
Na, nem mintha bármikor egy ujjal is hozzám ért volna, de egy utolsó alkoholista volt. Tudtommal már nem az, mert, ha tovább ivott volna, akkor már feldobta volna a pacskert. Kb. 10 éve nem iszik, ha minden igaz. Bár, nem tudom, hogy mi van vele. Nem is érdekel. Amikor végre elváltak, és elhúzott otthonról, akkor közöltem vele, hogy hagyjon örökre békén, és az összes kapcsolt része is. Így is lett. Nem hiszem, hogy telesírta a párnáját, mert annyira hiányzik neki a kislánya. Harmadik gyereke voltam, illetve vagyok. Előttem 2 fia született, ezért hagyta ott az előző asszonyait..
Nálunk maradt, mert mindig lányt akart. Micsoda pech. Picsába.
Egyik legszebb pillanat volt az életemben, amikor eltűnt a képből. Szerintem Anyunak is. –persze a születésem után-
Éveken keresztül terrorban tartott minket. De részletekbe nem megyek bele, de talán el is tudjátok képzelni.

A kérdés az, hogy hatással volt-e rám apám viselkedése. Mármint, nyilván hatással volt bizonyos dolgokra, de a másságomra hatással volt-e?!
Tiszta pszichológia, hogy a lányok gyerekkorukban „szerelmesek” az apjukba. A védelmező, az óvó, aki megvédi a családot, és félti a kicsi lányát. És, ha nincs meg az apa-modell, akkor feltételezhető, hogy a szexuális orientáció elsiklik. Vagy, ha az Apa rettenetesen szigorú, akkor a lány félni fog tőle, és ez által a többi férfitól is.
Az ismerőseim között szinte csak ilyen eseteket tudok felsorolni. Alkoholista apa, elvált szülők, katonás apa, szenvedélybeteg apa.

Avagy, már Anyu pocakjában eldőlt a sorsom?!
Mondják, hogy, ha a családban előfordult hasonló, akkor nagy az esély, hogy még elő is fog.
Vajon tényleg öröklődhet?
Tudtommal a családomban nincsen se leszbikus, se meleg. Illetve, az unokatesómnak (lány), amikor elmondtam, azt mondta, hogy Ő is inkább a nőkhöz vonzódik. De azt nem tudom, hogy volt-e kapcsolata nővel, vagy bármi olyféle „kontakt”. Évek óta egy férfival él együtt.
Ki tudja. De többet nem tudok.
Anyai- Nagyanyai ágon lehet örökölni. Nagymamám hulla szerelmes volt Nagyapába. Én is.
5 éves koromban halt meg, de mintha tegnap lett volna. Különleges író volt. –remélem örököltem Tőle egy s mást-
Ha nem hal meg, és él, amikor én eldöntöttem, hogy coming out-olok az otthoniak előtt, akkor Anyu után a 2. lett volna, akinek elmondom.

Mi „kell” ahhoz, hogy valaki homoszexuális legyen?
Genetika? Nevelés? Szociális környezet?
Egy adott eset? Hosszabb folyamat családon belül?

Feltételezem a családi háttér sem utolsó. Persze, hogy nem utolsó. De nem egyenes arányos a mássággal, ha szar volt a gyerekkorod.

Sajnos sokszor hallani olyat, hogy az Apa erőszakkal közösült nevelt lányával, ne adj Isten a vérszerinti lányával. Mennyi idő, és mi kell ahhoz, hogy ezt egy lány feldolgozza? Fel lehet egyáltalán dolgozni?
Ezek után, hogy tud majd férfira nézni? Sokan sehogy, hiszen egy életre megundorodnak a férfiaktól.
Mondanám, hogy jogosan, de nem minden férfi ilyen.
Gondolkozom, hogy férfigyűlölő vagyok-e. Talán 60%-ban igen. Sajnálom. Biztos az elmebeteg „nemző” miatt.

Rossz tapasztalatok a férfiakkal. Ez megtörténhet 10-en, 20-on, de 40 éves korban is. Persze, nem korhoz kötött.
Van, akinek borzalmas volt a házassága, és ezért undorodik meg a hímektől, és már csak nőkkel folytatják.

Most elmesélek valamit, amit nem sokan tudnak, mert borzalmas emlék, és rossz visszaemlékezni rá.
A rossz jelző nem adja vissza, amit érzek ilyenkor, vagy amit akkor éreztem.
Lepergett előtted már az életed? Nem? Hála az égnek.
Előttem igen.
X éves voltam, és a névnapom elmentünk moziba egy barátnőmmel.
Éjfél tájt lett vége, mind a kettőnk elindult hazafelé.
Centrumban éltem, ezáltal mindig sok ember volt az utcán a napszak bármely órájában. Ekkor nem.
Nos, sétáltam haza, az utca sötét volt, csak 1-2 lámpa világított, biztos energiatakarékosság céljából.
Az utcában volt egy nagy kapubejáró, amit sosem szerettem, mert tényleg ijesztő volt.
De nagy levegővel, mindig elslisszoltam mellette.
Most nem segített a nagy levegő…
Láttam 2 nagydarab fickót a kapuban. Egyik magas volt, másik alacsonyabb. Pitbull és a Köpcös.
Nem hallgattam zenét, mert este féltem, és hallanom kellett a hangokat magam körül.
Hiába hallottam, amikor azt mondta a Pitbull a másiknak, hogy „ez jó lesz”.
Megfagyott bennem a vér, és ledermedtem. Esélyem sem volt elfutni.
El is kaptak. A Köpcös volt a balomon, a Pitbull a jobbomon. A baloldali szarházi fogta be a szám.
Felemeltek, lefogták a kezem, csak a lábaimmal tudtam rúgni, kalimpálni. Mint egy elfogott, kis állat.
Kiabálni nem tudtam, csak amennyire a koszos, büdös, érdes tenyerén keresztül sikerült.
Zokogtam, és üvölteni akartam.
„Kuss”; „Hallgass már”;”Meg ne harapj” és pluszban még szebbnél szebb jelzőkkel illettek. Na, de ez legyen a legkevesebb. Haladtunk legalább 300 métert, amikor megjelent egy rendőrautó. El tudjátok hinni, hogy pont akkor, és ott kanyarodott be egy járőrautó? Én azt hittem, hogy már hallucinálok.
Ugyanis alig kaptam levegőt, mert az orrom állandó jelleggel be van dugulva a mai napig.
És nem! Nem hallucináltam. Kipattant a kocsiból 2 férfi, és 1 nő.
Pitbull&Köpcös eldobtak, majd futásnak eredtek. A 2 férfi utánuk, a nő hozzám sietett.
Csak zokogtam, remegtem, és nem tudtam megszólalni.
Beültetett a kocsiba, és mentőt kezdett hívni. Emlékszem, hogy nem kértem.
Annyit ki tudtam nyögni, hogy kísérjen haza. Felvette az adataim, és majd jelentkeznek.
Azt hazudtam, hogy nincs otthon senki, így nem jött fel a nő.
A liftben órákig ültem, és zokogtam. Képtelen voltam megmozdulni. Összekuporodtam, majd elaludtam.
Valahogy sikerült bekecmeregnem a lakásba. Első utam a fürdőbe vezetett, és próbáltam magamról lemosni azt a szutykot, amit éreztem, amit ezek a lapát kezeikkel rám kentek.
A bőröm már égett, a fájdalomtól, de nem hagytam abba sokáig.
Bekuckóztam az ágyamba, és napokig nem keltem fel. Anyának a mai napig nem mondtam el.
„Beteg vagyok”, ezt a választ kapta. Összevesztünk sokszor nagyon ebben a pár hétben míg –szinte- nem voltam magamnál. Ugye, ekkor még masszívan szívtam, és Ő ennek tudta be az egészet.
Miért nem mondtam el Neki? Mert eszemben sem volt feljelentést tenni, tanúskodni.
Nem akartam, hogy újra lássam őket, és halljam a hangjukat. A gondolatra összeszorult a szívem.
Anya nyilván nem hagyta volna ennyiben. Hetekig, hónapokig nem voltam önmagam. Többet szívtam, mint addig. Azt tudom, hogy elkapták Őket, de ennyi.

Mai eszemmel természetesen megtenném a megfelelő lépéseket.

Huh, ez nehéz volt… A gombóc a torkomban ilyenkor erőnek erejével tőr rám…

Ezt a kis „affért” is fel lehet írni a leszbikusságom okai listájára?
Minden bizonnyal.

Én úgy gondolom, hogy már fogantatáskor benne van mindenkiben a hajlam, de sok tényező befolyásolja az utat a végkifejletthez. Évek telnek el, évtizedek, míg az emberben előjön.
Van, akiben nem is jön elő, van, akiben már tinédzser korban, van, akiben házasság után, van, akiben egy rossz tapasztalat után. Egy szólván, bármikor, vagy soha.