Idegen

Miért bújkálsz?
Mitől félsz?
Mi a neved?

Válasz nem érkezik, csak halk nyöszörgés.

Nem látom néma társam, csak hallom szenvedését.

Szólalj meg!
Mondjál már valamit!
Kiabálok.

Felsikolt.
Az üvöltésébe beleremeg az erdő, de mégis nesztelen marad, mert csak az én csontjaim reszketését lehet hallani.

Nem bírom, megőrülök! Fejezd be!
Befogom a fülem, remélve, hogy így nem hallom a kín hangjait.

Hiába minden, nem tompul.
Én is sikoltok, mikor előbùjik rejtekhelyéről az idegen, akit én ismerek a legjobban.

Én vagyok.