100% boldogság, 100% magyar

Létezik tökéletes boldogság?
Nehezen tudom elképzelni. Talán, akik épp a tűt szúrják a nyaki ütőerükbe, és tolják bele a cuccot, ők esetleg tudhatják, hogy mi az. Legalább 1 teljes percig. Utána meg máris megtapasztalhatják a poklok poklát.
Pár perc alatt ég fölé, és föld alá kerülnek. Ez a nem semmi teljesítmény. Nem mintha erre vágynék, de a tökéletes boldogságra sem. Ha létezik, is, akkor is ideig-óráig. Nem szeretnék egy nyalóka közepén rágógumi lenni. Mert az is csak addig tökéletes, míg el nem nyalják, és meg nem rágnak, majd 2 perc után kiköpnek, mert elment az ízem. És azt hiszi egy madár, hogy finom elemózsia vagyok, és meghal belém.
Na puff.
Úgy vélem, nincs tökéletes boldogság. Boldog lehetsz, de 100%-osan nem.  Mindig történik valami, amitől máris nem teljes.

Ez lehet egy kutyának a produktumába való beletaposás, vagy megcsúszás a jégen, és seggre ülés. Mindig van, ami felbosszant, vagy dühít. Apró momentumok ezek, de az apró dolgok tehetik az életet naggyá, és teljessé. Hazamész munka után, hulla fáradt vagy, de még a kutyát el kell vinned, sétálni. Olykor bosszantó lehet.

Viszont, amikor hazamész hulla fáradtan, és a Szerelmed azzal vár, hogy már elvitte az ebet, és a vacsorát is elkészítette, plusz még a vizedet is engedi a kádba, akkor érezheted azt, hogy most minden klappol. Amíg el nem merülsz a habokban, és leül a kád szélére a Párod, aki elkezdi mesélni a napját, hogy ez meg, mennyire szar volt. Vagy, fordítva.
Na, itt már meg is dőlt az elmélet, és máris ugyanott tartunk. Én nem Leó testvér vagyok, akinek Assisi Szent Ferenc el tudja magyarázni, hogy van tökéletes boldogság.
Szent Ferencnek mobilja sem volt, ami a legrosszabb alkalmakkor tud például lemerülni. Nyilván, ez is nézőpont kérdése. Egy hajléktalannak a feje fölött egy tető, vagy 2 szendvics is a tökéletes boldogságot jelentheti. Avagy pár fröccs.

Nézzünk engem. (ki mást, eh) Együtt élek a Szerelmemmel, és boldogok vagyunk. Van egy imádni való kutyánk, és Neki egy macskája. Van egy családi házunk, udvarral. Igaz, megoszlik a boldogságunk itt, mert nagyobb %-ban nem szeretünk itt élni, mint igen. De legalább van, és a mienk. Van egy Anyukám, akiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Nem éhezünk, és még dohányzunk is. (megpróbáltunk leszokni, de mind a ketten őrültekké változtunk, így visszaszoktunk) Nem élünk nagy lábon, de mindenünk megvan, és magunkra is tudunk költeni. Van egy baromi jó laptopom, és egy még jobb telefonom. Imádom a kütyüket, és szeretem, ha útközben is el tudom intézni bokros teendőimet.
Élvezem a munkám, mindig is ezt csináltam, és mindig is ezt akartam. Egy rossz szavam nincs. Viszont M. nem azt csinálja, amit szeret, és ez beárnyékolja a mindennapjait.   Summázva, nagyon boldogok vagyunk, de nem tökéletes.

Talán, ha a pocakomban lesz egy élet, akkor megváltozik a véleményem, de ez ügyben még nem tudok nyilatkozni. Azt tudom, hogy életem legszebb pillanat lesz, amikor a babánkat fogom várni. De amíg frusztrál a gyerek-kérdés, (mikor, hogy, kitől, hogy csináljuk etc.) addig biztos nem tudok a tökéletességről beszélni. Na, meg azt is szeretném, ha M. élvezné a munkáját, és azt csinálná minden áldott nap, amit akar.
Ez sem utolsó. Persze, azon vagyunk, hogy megteremtsük, azt, hogy mind a ketten azt tegyük, amit akarunk. Nem elég, hogy csak én teszem ezt. Rögös az út… De ami a baba után a legfontosabb, a coming out az ország előtt. Nem mintha lennék valaki… Nem akarok folyton hazudni, és megmásítani, ami van. Nem akarom letagadni M-et a munkahelyemen. Mert csak ott titkolom.
Szeretném, ha büszkén elmehetnénk egy meleg eseményre. És nem kéne attól rettegnem, (relatív rettegnem) hogy mi van, ha felismer valaki, és eljut a főnököm fülébe, vagy egy „gyerekem” Anyja fülébe. Leszbikus vagy, vagy meleg, akkor az már sokaknak egyenesen arányos a pedofíliával.  No comment.

Amíg másoktól függünk, ez lehetetlen. Ezért kell a saját lábunkon állni.  Na, persze, ha feladnám a karrierem, és csak erre összpontosítanék… De nem akarom, még nem. Ha összejön minden, amit elterveztem, (álmok) akkor egy időre úgyis parkoló pályára teszem a pedagógiát.
Mint tudjuk, az ember mindig elégedetlen -pláne a magyar-, ezért, ha nincs is komolyabb problémája, akkor generál magának. Nehogymá’ jó legyen! Sosem elég, ami van. Mindig több, vagy más kell. A gondokat, mi saját magunk kreáljuk. (Nyilván nem mindent) Tudat alatt szimatolunk egy kis probléma után, mint vadászkutya a vadkacsa után.

Tehát, nincs tökéletes boldogság.

„Tökéletes nő nincs. Abszolút szerelem nincs. Ennek a hiánya ne fájjon neked, elégedj meg a relatívval.„
Csáth Géza

„Tudom, hogy nincs tökéletesség a földön. És elfogadni bizonyos értelemben a tökéletlent, ami mindennek ellenére a tökéletesség felé visz minket – ez a maximum.” 
Pilinszky János