A leszbianizmust -egyáltalán a leszbikusságot- kevesen vizsgálták.
Talán ennek az az oka, hogy a leszbikus viselkedés kevésbé feltűnő.
„…a nők homoszexualitása finomabb, és változatosabb átmenetekkel különbözik a heteroszexuális viselkedéstől.” (ezt azért nem vésném kőbe…)
A civilizált társadalmi rendszerek megengedik az nők közötti érzelmeket, kapcsolatokat, és a testi kontaktust.
„A női homoszexualitás kevésbé ismert. Megszokott dolog az, hogy a nők megcsókolják egymást, ha találkoznak, vagy karonfogva járnak az utcán.”
„A közgondolkodás a leszbikus nőket nem homoszexuálisoknak tartják, hanem nőknek, ellentétben a homoszexuális férfiakkal. Őket nem férfiként kezeli a társadalom, hanem buziként.”
Amikor a férfiakat üldözték másságuk miatt, hogy halállal lakoljanak, a leszbikus nők iránt elnéző volt szinte minden társadalom igazságszolgáltató gépezete. Egyszerűen nem tartották bűnnek.
A legrosszabb, amit mondanak róluk, hogy <furcsán viselkednek>.
Legtöbben tudjuk, hogy nevünket Leszbosz szigetéről kaptuk, ahol az ókori költőnő, Szapphó alkotott.
/Szapphó saját versei egészen mást árulnak el: a költőnő szerelmes verseit szinte kivétel nélkül lányokhoz írta, akik ráadásul többnyire tanítványai voltak, minthogy házában, amit Múzsák házának nevezett, fiatal arisztokrata lányokat tanított művészetre, költészetre és karénekre.
„… a könnyű tűz
egész bőröm befutossa végig
nyomban, és nem lát a szemem se, zúgván
zúg a fülem már.
És veríték önt el, egész valómban
reszketek, fűnél szinem íme zöldebb,
s mint ki végéhez közelít, olyannak
látszom…”/
A XIX. századi Dél-Kínában több ezer nő, nővéri szövetséget hozott létre, és megesküdtek Jin istennőnek, hogy soha nem mennek férjhez.
Ezeket a szövetségeket a komminuzmus győzelme után, 1949-ben tiltották be.
A nőkhöz vonzódó nőket a XX. század elejétől kezdik sztereotip módon férfias kinézetű, feslett erkölcsű személynek ábrázolni. (Émile Zola: Nana -tessék elolvasni!-)
A korabeli kutatók úgy vélték, hogy a prostituáltaknál gyakori a leszbikusság. –Persze, mert nekik mindegy, csak fizessen a kliens…-
A társadalomban az 1960-as évekig nem vettek tudomást a leszbikusságról, aztán a búvárlapok felfedezték a témát, és hírességek magánéletében kezdtek vájkálni.
/Greta Garbo; Marlene Dietrich, Simone de Beauvoir; Martina Navratilova, Jodie Foster/
Közismert, hogy leszbikus pároknál sokkal fejlettebb az erotikus, és a lelki kapcsolat, mint egy férfi-női viszonyban.
„A leszbikusok a tartós párkapcsolat híve, mert az érzelem áll a középpontban.”
Ez nem feltétlen igaz, sőt! Rengeteg olyan leszbikus van, aki nem az érzelmekre hajt, hanem a szexre.
De tény, hogy több leszbikus él párkapcsolatban, mint 1 éjszakás kalandokban.
Van, aki mindig párkapcsolatban él, de minden héten mással. Ez minek számít?
„A legtöbb leszbikus nő nem kötődött szorosan az anyjához, a serdülőkor tájékán egyre több a konfliktus, és apjukhoz kezdenek el jobban kötődni.”
Ez egy baromság. Elég, ha az én példámat vesszük.
Inkább fordítva gondolom ezt. Apjától hidegül el, és Anyjával kerül még szorosabb kapcsolatba.
Rengeteg nő, aki nem mer coming out-olni, férjhez megy, gyereket szül, és hirdetéseken keresztül keres magának egy nőt, de a férje a csali a horgon. Így titkolóznia sem kell a férje előtt. Otthon a kis kuckójukban elintézik édes hármasban.
De mi van, ha már ez nem elég?
Kiemelt problémát jelentenek az anyasági kérdések. Sokszor-szinte mindig- diszkriminálják a leszbikus anyák gyermekgondozási lehetőségeit, mert a bíróságok a leszbikus anyát gyermeknevelésre alkalmatlanak tekintik, s mivel a gyermek „legjobb érdekeit” veszik figyelembe, csak a láthatást engedélyezik.
A LESZBIKUS ANYA MAGA A FERTŐ, FÚJ!
Szerencsére az intelligens pszichológusok ezt megcáfolják, és határozottan állítják, hogy a leszbikus anya gyermeke nem mutat szexuális zavart, ahogy egy heteró anyáé sem.
Vagy éppen úgy mutat zavart, mint egy heteró nő gyermeke.
Arról nem is beszélve, hogy ha jól neveled gyermeked, akkor sokkal toleránsabbak lesznek mindenféle mássággal szemben, mint az „átlag” gyerekek.
Homoszexuálisok között is diszkriminál a társadalom, pedig egy csapatban játszunk.
Akkor már diszkrimináljanak minket együtt. Nézzek furcsa szemmel a meleg fiúkra?
Hogyan is tehetném, hiszen ugyanolyan vagyok, mint Ők.
Annyi különbséggel, hogy bennem ösztrogén keresi az ösztrogént, bennük meg a tesztoszteron a tesztoszteront.