Veszélyes… pláne, ha két nőről van szó.
„Gyerekkoromban” visszajáró munkaerő voltam egy cégnél, ahol kétszer is dolgoztam.
Amikor másodszorra mentem vissza, egyik nap belépett az ajtón egy nő.
Rögtön felkaptam a fejem, amikor meghallottam kedvesen szóló hangját.
Nálam magasabb, vékony, szőke haj, kék szem.
Rápillantottam, és rögtön tudtam, hogy „szintén zenész”. A szeme csillogásából arra mertem következtetni, hogy Ő is tudja rólam. Eleresztett egy mosolyt, amit én viszonoztam is.
Nem lehet könnyen zavarba hozni, de akkor mégis zavarban voltam.
Bement a főnökkel, és kb. fél óra múlva jött ki, majd rám nézett, és hangosan elköszönt mindenkitől, hogy jövő héten találkozunk.
Felcsillant a szemem, hogy hamarosan újra láthatom, de akkor leesett a tantusz, hogy még csak kedd van.
Mondanom sem kell, hogy dekoncentrált voltam az elkövetkező napokban.
Vasárnap nehezen aludtam el, de hétfő reggel úgy pattantam ki az ágyból, mint Micimackó.
Majd divatbemutatót tartottam magamnak a tükör előtt.
Sima fekete nadrág, tipegős-topogos cipő, fehér ing, és fekete blézer.
Kurva jól néztem ki, nem érdemes tagadni. Izgatott várakozással fogyasztottam el a reggelim a többiekkel. Minden ajtónyitásra felkaptam a fejem, amikor is belépett Ő.
Körbepásztázta a terepet, és amikor megpillantott, mintha megnyugodott volna. Rám mosolygott, odajött, nyújtotta a kezét, és bemutatkozott.
„Szia, V.L. vagyok, örülök, hogy együtt fogunk dolgozni.”
„Szia, … vagyok, és szintúgy örülök.”
Mindenkivel eljátszotta ugyanezt, csak a mondat második felét nem mondta el.
Majd visszajött hozzám, és megkért vezessem körbe, és mutassam meg, hogy melyik lesz az Ő asztala. Micsoda véletlen épp volt mellettem egy „doboz”.
Én: Mellettem is van hely. Ha gondolod, ülhetsz ide, és akkor bármiben tudok segíteni.”
L.: Tökéletes, ennél jobb helyet nem is találhattál volna, mert biztos sok kérdésem lesz.”
Ismét zavarban voltam, de próbáltam palástolni. A kezemben lévő tollat birizgáltam. (Biztos nem volt feltűnő…)
A levegő felforrósodott, gyorsan leültem.
Rengeteget beszélgettünk, kellemesebbnek éreztük egymás társaságát, mint a többiekét, vagy a munkánkat elvégezni.
Mindig, mikor kért valamit, úgy vette el, hogy megsimította a kezem, ujjam. Ilyenkor mélyen egymás szemébe néztünk, amitől még jobban kívánatosnak találtam L-t.
Pár nap eltelt, de nem történt semmi konkrét, csak flörtölgettünk, húztuk egymást, de sosem esett szó arról, hogy „helló, én is a nőket szeretem”. Felesleges szócséplés lett volna.
Majd egy nap elment mosdóba, és ekkor már nagyon vágytam megkóstolni szájának ízét, hát utánamentem.
Nem volt éppen meglepődött, sőt közölte, hogy már várt. Ekkor megfogtam a kilincset, hogy ne tudjon bejönni senki, és megcsókoltam. Szinte magához láncolt, és nem sok híja volt, hogy leteperjem, és Ő engem. Úgy kapaszkodtunk egymás hajába, mintha a megmentőnk lenne, hogy segítsen ki minket ebből a helyzetből. Ziháltunk, és nem bírtunk a vérünkkel, de muszáj volt.
Az adrenalin nőtt bennünk, tudván, hogy kint rengetegen vannak, beleértve a Hit gyülekezet szektának 3 példánya is. A főnököeink.
Erőt vettünk magunkon, és megbeszéltük, hogy munka után elmegyünk hozzá.
Belenézve a tükörbe, úgy néztünk ki, mint akik hatalmasat szexeltek volna a munkahelyi ILLEMhelyiségben.
/Megjegyzem, hogy kifogástalan volt, akár le is feküdhettünk volna a földre, vagy a falnak támaszkodhattunk volna, vagy a pultra ülhetett volna, vagy én a WC-re, ő meg rám…/
No, 100 szónak is 1 a vége, teljesen (fel)izgatott állapotban léptem ki a mosdóból, amikor szembetalálkoztam a főnökömmel. Hirtelen nem is tudtam, hogy milyen nyelven beszél, de makogtam valamit rá, és továbbálltam.
Épp jött ki a mosdóból L. Láttam, hogy a főnöknek nem kerülte el a figyelmét. Nem izgatott.
Alig vártuk, hogy „kicsengessenek”, és sietve távozzuk L. lakásába.
Szinte be sem léptünk a lakásba, egymásnak is estünk.
Most már úgy kapaszkodtunk egymásba, hogy tudtuk, semmi, és senki nem állíthat meg.
Rázuhantunk az ágyra, és extra sebességgel kezdtük egymást vetkőztetni.
(Éljenek a teli gombos ingek)
Végre meztelen testünk összeért, és átadtuk magunkat a várva várt élvezetnek.
Robbanásszerűen jött min a kettőnknek egyszerre az orgazmus. Érezhető volt az elmúlt pár nap szexuális felfokozódottsága, valamint visszafojtottsága.
L. úgy zuhant rám, mint egy rongybaba, és percekig szóhoz sem jutottunk.
Minden feszültséget kiadtunk magunkból, amit csak lehetett. Kijött az összes frusztráció.
Kötelező szex volt, amit meg kellett tennünk.
Másnap kirúgták.
Kérdeztem a kisfőnököt, hogy miért, mire az volt a válasza, hogy nem voltak megelégedve a munkájukkal. Ez persze nem igaz. De engem nem mertek kirúgni, bizonyos okok miatt.
Mindazok ellenére, hogy tudták rólam, hisz nem hülyék, engem nem rúgtak ki.
Pár hétre rá, magam mondtam fel, de nem csak emiatt.
Mindig is undorítónak találtam a „hitgyüliseket”.
Addig dolgoztam ott, amíg kellett.
Az eset után megfogadtam, hogy ha újból találkozom hasonló munkahelyi diszkriminációval, akkor azt nem hagyom annyiban. Nem találkoztam szerencsére, nem is akarok.
L-lel még tartottuk egy ideig a kapcsolatot, de mind a ketten tudtuk, hogy vége, és nekünk ennyit adatott meg az Isten. (Ha már, ha már…)
Ez így volt tökéletes, és így volt elég.