Nézem, ahogy alszik,
Hallom szuszogását,
Finom mosolyra húzódik szája,
Lágy csókommal kívánok nyugodalmas, jó éjszakát.
Álomországban van, hol ritkán történik Vele jó.
Harcol, menekül, küzd az ellenségeivel.
Nyugtalan, teste megfeszül.
De én, mit tehetnék többet annál, hogy szorosan ölelem verejtékben úszó testét a rémálmok közepén?
Gyenge vigasz, melytől zihálása nem lesz halkabb.
Ölelem szorosabban, hátha nem volt elég a szorításom.
Hasztalan.
Fel kell ébresztenem, mert hiába minden erőfeszítésem, elbuktam.
Nem győzhetek a túlvilági gonosz felett.
“Mi történt?” – kérdi csendben
Belém fúrja magát, belém költözik, és a választ meg nem várva, alszik nyugodtan reggelig.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: