Leszbikus vagyok

Feleség&Feleség

Nos, nos!

Kicsit sűrű volt ez a hét. Kezdjük a szerdával. Farsangoztunk a munkahelyen, ami botrany volt. Gondolkoztam, hogy férfinak öltözzek be, de végül lemondtam erről a projectről. Nem mintha levágták volna, hogy mi a helyzet, de inkább nem játszom a tűzzel.

De ez mind nem is lényeg. A lényeg, hogy az, hogy M. megkérte a kezem. Ha burkoltan is, de megtette. Sokszor beszéltünk már erről, de nem jutottunk egyről a kettőre. M. nem szereti az ékszereket, és mint azt már említettem roppant nehéz Neki ajándékot venni, így meg sem próbálkoztam azzal, hogy vegyek gyűrűt. Viccelődtem mindig, hogy kérje már meg a kezem, de tudtam, hogy nem fogja.

Na, de! Nagyban farsangozunk, eszem a fánkot, és pitty-pitty, jön egy üzenetem. Tartalma egy kép volt, melyen 2 kéz volt látható, ugyanolyan tetoválással az ujjukon. “Ehhez mit szólnál?” Mit szólnék?!?! Azonnal visszaírtam, hogy igen! Ez tartott életben a farsangolás alatt. El sem tudom mondani, hogy milyen boldog vagyok. Lehet, hogy nyálasnak gondoljátok, vagy hülye “heteró-szokásnak”, de nekem ez sokat jelent, és nagyon fontos. Mivel tudom, hogy M. nem ilyen, és ez Neki hatalmas lépés. Rögtön elkezdtem gondolkodni, hogy mi lenne a legideálisabb. Beugrott, hogy ‘híd’. Híd, mint szimbólum: kapcsolat, összetartozás. Keresgéltem, kutattam. Nem érdekelt a körülöttem hömpölygő “jelmezbál”.

Találtam is megfelelőt, amit meg is meg is mutattam M-nek. Tetszett Neki, tehát már csak rá kell vennie magát, hogy el is menjünk megcsináltatni. A tetoválasokat sem annyira kedveli, de rajtam imádja, és tudja, hogy mennyire szeretem. Nyilván ezért választotta ezt a megoldást. Boldoggá tett.

23841-,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,amcwed2.jpg

Én persze már az esküvőn kezdtem gondolkozni, de kevés esélyt látok rá, hogy ezen álmom megvalósul. Ki tudja. Ha olyan helyen járunk, szerintem pikk-pakk összeházasodunk. Nagyon furcsa ezt leírni. El is kalandoztam. Normális, hogy 2 lány feleség és feleség lesz? Nem, persze, hogy nem normális. Állj! Miért ne lenne normális? Azért, mert a homoszexualitás sem normális. Két azonos nemű ne házasodjon.

Micsoda baromság! Menjen a sunyiba mindenki, aki így gondolja. Adott két szerelmes, akik össze akarják kötni az életüket papíron is. Miért ne? Mert millió, meg millió ostoba, csőlátású, homofób f@sz van? A fenéket! Az összes ország elött, ahol elfogadott a melegházasság emelem kalapom! Mert haladnak a korral, és felfogják, hogy a szerelem, az szerelem! De ideges lettem. Jó, tudom, nem érdemes idegeskedni emiatt, de felháborít.

Szerencsére nem kell messzire menni, ha házasságig “fajul” a dolog.

/Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Norvégia, etc./

Megakadályozni nem tudnak, csak még egy okot adnak, hogy az emberek elhagyják Magyarországot.

Úgyhogy megköszönnèm a magyar kormánynak, hogy köteleznek arra, hogy ne házasodhassak a hazámban, hanem “idegen” földön mondjam ki a boldogító igent.

Puszilok mindenkit, boldog jegyesetek,

SalvaDora

LOVE-IS-LOVE-love-29683854-1004-468.jpg

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Válasszunk says:

    @SalvaDora: Gyilkos szemeket akkor is kapsz, ha sportegyesület, felekezet, stb. jelképeit viseled, ez nem kirekesztés.

    És nem belegondolnom kell a helyzetben, hanem megkérdeznem valakit. Valakit, akit majd 15 éve ismerek. Ebből 8-9 éven át hallotunk a barátnőiről. Leszbikus. Nem magyar. Köthetne leszbikus házasságot. Majd derült égből villámcsapás: Az esküvői meghívón bizony egy férj szerepelt.

    Az egyetlen vitatéma az, hogy volt köztük egy egyezség. Miszerint mivel a lány sem kapja meg semmilyen férfitól amit szeret… A férfi sem számíthat így sok szexre, elején kitalálták kitartanak egymás mellett de nyitott a házasság. Viszont mindkettő túl hűséges típus, így évi 1-2 alkalommal abból van a vita, hogy a másiknak láthatóan tetszene valaki, de mégsem megy el csajozni.

    Boldogok, csak mi unjuk a pár havonta előkerülő témát.

    És pont ő a legjobb példa, hogy miért nem lehet szexuális preferencia alapján általánosítani.

  2. SalvaDora says:

    @Válasszunk:
    Szerintem az élet nem ennyire száraz, és racionális. Számomra az élet, nem gazdasági felfogás, vagy az adott normák betartása, hanem a cél, a boldog élet.
    Szomorú, ha egy ember élete arról szól, hogy eleget tegyen a “normális” társadalomnak, és emiatt belekényszeríti magát egy olyan életbe, ahol lelki nyomorékká válik. Belegondoltál már abba, hogy milyen lehet, egy leszbikus nőnek, egy férfi mellett leélni az életét? Hatalmas lelki trauma, és a belső halála. Csak, azért, hogy utódot tudjon a világra hozni. -amit lehet másképp is-

    A kirekesztettség kérdését teljesen máshogy látjuk, ugyanis a munkahelyemen, az utcán, a színházban, a moziban…bárhol! Nem lehetek önmagam.
    És ezzel, nem azt akarom mondani, hogy nyilvánosan szexuális felháborodást akarok kelteni, hanem, hogy megfoghassam a Szerelmem kezét, anélkül, hogy gyilkos szemek vennének körül. Ezt még taglalhatnám sokáig.

    De őszintén szólva nem szeretnék ennyire tárgyilagosan belemélyedni, hiszen minden amiket leírtál “hiányosságként”, /”… A választás szabadságáról, tiszteletről, értékekről, felelősségről, motivációról….” / mind-mind benne van a bejegyzésekben, csak nem a Te szemszögedből van leírva, hanem az én szemüvegemen keresztül.

    A blogban könnyed, humoros hangnemű írásokat találsz, amik ritkán foglalkoznak a joggal, vagy a politikával. Akkor is, csak minimálisan.

    Hiszem, hogy segítséget tudok nyújtani azzal, hogy leírom gondolataim, életem egyes részeit. Szerencsére pozitív a tapasztalat.
    Szeretném, ha könnyebb lenne a leszbikusok helyzete, és ne kelljen szégyenben élniük, élnünk.

  3. Válasszunk says:

    @SalvaDora: Miért lennél kirekesztett tagja a társadalomnak?

    De egy kicsit még érzéketlenebb választ fogsz kapni, remélem nem sértődsz meg. A saját boldogságodért elsősorban te vagy a felelős. Ha a családjogi előnyöket kérnéd, amiért nem hozol áldozatot, és ezért idegeskedsz, kirekesztettnek érzed magad, rosszul érzed magad… Az piszok rossz érzés lehet.

    Ha azt mondod, az tényleg gazdasági dolog, el is felejtkezel a családjogi kérdésekről, igyekszel boldog lenni a barátnőddel aki a legcsodálatosabb ember a számodra… De együtt örülsz más családokkal azok boldogságának és látod hogy sok gyerekkel neked is épül a jövő… Akkor tudsz boldog lenni, mosolyogni.

    Ezt érdemes megtanulni. Nem miattam. Önmagad miatt. Csak tedd fel magadnak a kérdést, ki / mi az érték az életben. A törvény által befektetésként adott családjogi előnyök, vagy M? Ugye milyen érzéketlen már a kérdés is, mert hogy lehet ilyet kérdezni, természetes a válasz… Na ezért felesleges sok ilyen előnyből, intézményből ügyet csinálni.

    Mi pedig azért számítunk rád is, mert nem gondoljuk úgy, hogy kívül lennél a társadalmon. Nem vagy kirekesztett. És a többség szerintem a te boldogságodnak is örül.

    Elsősorban melegjogi szervezetek mondják azt, nem is minden alap nélkül, hogy születésénél fogva tisztán heteroszexuális és tisztán homoszexuális ember nincs. A legtöbb ember valahol a kettő között van.

    Őszinte leszek. Könnyű olyan pasikkal találkozni, hogy 2-3 után már azt tanuld meg: Abból csak baj lesz. Feltételes reflexként kialakul az undor. Teljesen természetes és emberi. Amikor pedig sok korai igyekezet ide vezet el, semmi oka sincs senkinek a leszbikusokat hibáztatni.

    De van egy apróság. Ha valami téged is zavar, akkor pontosan tudod, és szerintem el tudod fogadni másokat pedig a nyilvános szexualitás zavar. És mindegy, hogy 2 lány, 2 pasi vagy 1 pasi 1 lány csinálja.

    Szerintem érted a járványügyi szempontokat is. Nem lesz 1000 partnered. Megtaláltad a párodat innen monogámia. Aki nem érti, árt a másiknak arra okkal szólnak rá. De ezt nem szabad magadra venned. Nem is neked szól. Viszont a kölcsönös tiszteletben, a figyeljünk oda a másikra c. normákban te is benne vagy. Azért mert nem rekesztünk ki, hanem közösséget vállalunk veled. De ez akkor működik, ha kölcsönös. Oké?

    Ami viszont érzéketlen az egy másik irány bemutatása. Amikor valaki életében nem a szex a fontos. A partnerével *közösséget alkot*, egymást támogatják, és sok közösen legyőzött nehézség, és sok pozitív élmény miatt bizony a másik megszépül. Megtanulják egymást szeretni. És nem a bunkó pasi taszító próbálkozásaiból lesz szex ami után jobb leszbikusnak lenni… Hanem a kölcsönös gyengédségből lesz utódnemzés. És itt sem a pillanatnyi öröm a cél…

    Hidd el, nagyon sok lány találta meg ebben a boldogságát. Egy olyan kapcsolatban ahol nem a szex a fontos, hanem megannyi más öröm és közös élmény ott egy leszbikus lány is boldog lehet a pasi mellett. Ha nincs is eredendő nagy szexuális vonzalom, akkor sem lesz undor, és amennyit sok ilyen pár szexel, ebből nem lesz probléma.

    A trükk az, hogy mivel nem a szex alapján választottak, nem is a vonzerő volt a legfontosabb… Hamar eljutottunk oda, hogy ők maguk és a családjuk is a legjobb társat, társaságot keresték meg. Ez nem volt olyan rossz alternatíva amilyennek gondolod.

    A házasság feltételekhez kötése fontos. Az is, hogy a “de hát a szerelem úgysem ismer határokat” alapon mindenki mást, minden normát leszaró embereket ne támogassuk ebben.

    De úgy gondolom a feltétel rendszeren lehetne alakítani. Úgy, hogy a házasság ne legyen a heteroszexuálisoknak se automatikus, de a leszbikusoknak is elérhető legyen… Megfelelő normák betartásával, tényleg családként működő párnak akiket nem elsősorban a szex köt össze legyen meg a lehetősége. Feltételekkel.

    Ez nagyon nem a feltételek nélküli melegházasság. De…

  4. SalvaDora says:

    Nagyon szep ervek, es elvek… Plusz, ahogy kifejted … Sok igazsag van a leirtakban, de szornyen erzeketlen. Nem akarok politikai vitakba bonyolodni a tarsadalmi normakrol es a befektetesekrol……de mig a tarsadalom kirekesztett tagjakent rakenyszeritenek h a kozugyeket tamogassam…A kozosseget, amibol kilogok, ami meghatarozza a normalis fogalmat …
    Az nekem nem az … Itt a szabadsag, a dontes szabadsaga a lenyeg.

  5. Válasszunk says:

    Amit leírsz az majdnem érthető lenne, csak egy nagyon egyszerű hibát követsz el. Nem azokat az érveket válaszolod meg, amiket az azonos neműek házasságát ellenzők többsége mond, hanem csak azét a kisebbségét, akiét könnyű megválaszolni. És mivel a rossz érvet ismételgeted, bele is lovalod magad egy konfliktusba.

    Pedig a kérdés másról szól. A választás szabadságáról, tiszteletről, értékekről, felelősségről, motivációról. Sok minden apróságról.

    A társadalom jelentős része szerint a párkapcsolat nem csak arról szól, hogy nekem ki tetszik. Hanem ott van a társadalmi normák betartása is mint szempont. Például a pedofília tilalma. De a “nekem ő tetszik” az erőszakra sem alap. De a többnejűség / többférjűség tilalma is adott. Vagy éppen a nyilvános szexualitás (közszeméremsértés) tilalma is. Vagy éppen…

    Az USAban sikerült olyan kérdésből melegjogi ügyet csinálni, és nyilvános balhé útján megúszni, ahol a korkülönbség volt az eljárás oka. Nomeg a fiatalkorú veszélyeztetése, kivonása a szülői felügyeletből. Amiből veszélyes szökés és más gondok is lettek.

    Teljesen mindegy az, hogy házasságban, vagy regisztrált élettársi kapcsolatban élsz, spermadonort használsz, vagy örökbefogadsz gyermeket, lehetsz még anya.

    Te szeretnéd, hogy egy befolyásával visszaélő, több évvel idősebb diák után futva megszökjön, romoljanak az eredményei, az esélyei? Szeretnéd azt, hogy oldják fel a pedofília tilalmát, mert a szerelem nem ismert határokat? Ha nem, akkor most gyermektelen leszbikusként is el kellene felejteni az ilyen érveléseket.

    Bizonyos társadalmi normák megszegését a társadalom, aminek te is egyenjogú tagja vagy, közös megegyezéssel büntetni rendeli. Szerencsére (és ez nagyon helyes) a leszbikus kapcsolatot nem. Más opcionális normák (családmodell) követését kedvezményekkel jutalmazza.

    Nem kell többet elfogadnod, mint két tényt. A családjogi kedvezményeket az állam befektetésként adja, az adott családmodell várható társadalmi hasznáért cserében. Erről szól a konfliktus, és te nem dolgozol meg érte.

    A másik nő, akit egyszerre lehet homofóbnak és látens homoszexuálisnak bélyegezni, mert ugyan neki is a lányok tetszenek jobban, de a közös társadalmi célokat (pl. utód) többre tartja ezért beéri egy férfivel… Viszont megdolgozik ezért a célért, és ezt akarja a társadalom honorálni. Nem lenne fair vele szemben, ha “érdemtelenül” más is megkapná ugyanezt az elbánást.

    A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésénél ugyanúgy lehet egy szép esküvőd, ugyanúgy feleség és feleség lesztek egymás számára, adott lesz a vagyonközösség, lesz egy szép családotok, lehettek nagyon-nagyon boldogok. Kívánom, hogy így legyen. A papíron összekötött élet jogos igény.

    De attól, hogy leszbikus vagy, még a társadalom normái mögött álló célokat, védendő értékeket is megértheted. Sőt azt is elfogadhatod, hogy amennyire két felnőtt ember szerelme magánügy, és maximum örülhetünk a boldogságodnak, az hogy a társadalom a közösből milyen családmodellt támogat, áldozatot hozva viszont közügy. Mert ennek az árát közösen teremtjük elő. És mert ezt a kedvezményt nem valaki boldogsága érdekében adjuk, hanem kő kemény gazdasági érdekből befektetésként.

    Befektetésként, ami azért térül meg mert sokak számára lehetővé / vonzóvá tesz egy olyan családmodellt ami majd a nyugdíjunkat fedezi. Bármennyire is érzéketlennek hat, de ez 90%ban gazdasági kérdés és mivel a közösből finanszírozzuk közügy, és a közösség dönt. Amennyire te elvárhatod, hogy a közösség tartsa tiszteletben a magánszférád határait, ne szóljon bele a dolgodba, és legfeljebb örüljön a boldogságodnak, te is tiszteletben tarthatod a közügyek határait, elfogadva, hogy a közigazgatás, a közösből nyújtott kedvezmények kérdése közügy.

    Egyezkedés helyett “követelve” az előnyöket, szexualitást utcára víve (gyerekek szemei elé akár) pedig sok ellenérzés születik meg. Ez pedig a közmegegyezést bizony nem ok nélkül befolyásolja. Ugyanis ebben az esetben az átlag polgár nem azt fogja mondani: Te csak annyian különbözöl, hogy azonos nemű ember a szerelmed…

    Hanem az utcára vitt szexualitást, a normák felrúgását is említeni fogja. De nem csak ezt. Megkérdőjelezi a szex terén való preferenciák és a családi értékek fontossága közötti viszony kapcsán a véleményedet. A szerelem szabadsága vs. társadalmi normák kérdésben sok jogos szempont fog elhangozni. Te pedig a vitában egyedül a mostani dühödre tudsz építeni.

    Célként én is elfogadom, hogy olyan társadalom lenne a jó, ahol egy leszbikus pár házassága természetes. De hozzáteszem: Ehhez nem csak a társadalomnak, hanem a LGBT közösségnek is kell alkalmazkodnia, változnia. Hogy ezek a szexuális preferencián túlmutató különbségek és jogos aggályok eltűnjenek. Bár bízom benne, hogy ez elérhető, de nem érzem úgy, hogy automatikus lenne.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!