Mindennapok

Mivel, a múltbeli eseményeket alaposan megrágtuk, megízleltük, majd kiköptük, ezért marad a jelen, valamint a jövő.

Nyilván, ez nem lesz olyan izgalmas, mint a történelmem, de annál kellemesebb, nyugodtabb, és nem utolsó sorban normális. Számomra normális, hiszen nem vagyunk egyformák.
Nincs megcsalás, hazugság, celebek, munkahelyi kalandok, egyéjszakás nők, etc..
Nekem mi a normális? 27 év távlatából nekem a „normális” szó jelentése egy kapcsolatban, az, ami most van.
Hogy együtt élek a Párommal, aki szép, okos, és mindentéren számomra tökéletes.
Este együtt fekszünk le, és ha éjjel rosszat álmodom, vagy épp le akar szakadni a méhem, akkor felébreszthetem, hogy nyugtasson meg, vagy simogassa a pocim. Persze, előtte hozzon nekem bogyót, meg melegítse meg „Zsoltikát”. „Zsoltika”, egy melegítőpalack, egér álruhában.

Apró dolgok, de annál fontosabbak, és megnyugtatóbbak.
P., az eb a „szerelemgyerek”, aki nélkül már nem is tudnánk élni.
Rettenetesen okos, és tudja, hogy mi a napi rutin. Mikor megyünk sétálni, ki mikor megy el reggel, és hogy kivel aludhat még egy picit óracsörgés előtt.
Ébredés, konyha, kávé, cigi, tisztálkodás, törölközök felkapása, (mert P. előszeretettel veszi le az akasztóról napközben, hogy ráfeküdjön, és így egy kicsit olyan, mintha vele lennénk)
majd irány a háló. Felöltözöm, közben kicsit labdázunk. Fürdő, hajvasalás, smink, és indulás.
„Sietünk P., az eb, puszi-puszi.”
Blaaablaaa, beérek a munkahelyemre, de még félig alszom.
Jobb esetben buzizás, cigányozás, és zsidózás nélkül telik egy nap. És 100%-os figyelemmel lehetek a „gyermekeim” között.
Mivel, most voltak a választások, igen sokat politizáltunk. Ami még nem is lett volna ellenemre, ha nem véresszájú fideszesekkel, meg hitleres kulcstartójú emberekkel folytattam volna.
Össze is vesztem valamelyik nap a főnökömmel, aki hajlott arra, hogy a babalelkű Jobbikra szavazzon.
Megkérdeztem, hogy mit szeretne? Azt, hogy a cigányokat, zsidókat, melegeket lőjék bele a Dunába?
A válasza a következő volt: „Igen, pontosan ebben a sorrendben. Mindegyiket oda kéne állítani a Dunához, a cipőkhöz, és páff!”
Mondanom sem kell, hogy mennyire felment bennem a pumpa. Elszámoltam 5-ig, és megálljt parancsoltam a kezemmel, majd kimentem a szobából.
Kicsit lehiggadtam, elszívtam egy cigit, és próbáltam felülkerekedni a primitívségén, de őszintén szólva nehezen tudok. Talán érthető.
Emellett egy fogammal már hónapok óta szenvedek, és a minap a végére értünk a fogdokival.
Ingem-gatyám ráment, de legalább megmentette. Tudom, hogy vidéken nem divat a fog, de szerencsére nem vagyok egy trendfelügyelő.
Persze, a dokinő talált egy icipici lyukacskát, tehát még nincs teljesen vége.
Na, de jelen esetben nem a szép fogaim a lényeg, hanem a munkatársaim gondolatmenete.
Megkérdezték, hogy férfi-e az orvos. Nem, hangzott a válaszom.
„Hujujj”, nevettek. Majd egy új kolleganőm elmesélte, hogy a lánya egy boltban dolgozik, és minden nap bement egy nő, és követte. Majd, meg is szólította, hogy „nagyon tetszel” nekem.
A kolleganőm lánya bemenekült (!) a raktárba, amíg el nem ment. Utána mondták neki, hogy leszbikus ez a nő. „Fúúj, fúúj!”
Kérdezték tőlem, hogy nem közeledett-e a dokinő.
Természetesen nem. A fizikai kontakt, kimerült a számban turkálás fogalmáig.
Illetve, hazudok, mert simogatta néha az arcom, amikor látta, hogy már nagyon elegem van.
Amikor ezt mondtam, akkor a főnököm is heves fújjogásba kezdett.
Nem tudom, és nem is akarom ezeket minősíteni.
Mindezek mellett imádok itt dolgozni, és szeretem az összes munkatársam, de ezeket elraktározom.
Vajon, mit szólnának, ha bejelenteném, hogy: „Hahóóó, egy leszbikussal dolgoztok, akiknek hamarosan gyerekük lesz.”
Talán ez a pillanat is eljön egyszer.
A gyerekről jut eszembe, hogy K-val egyre szorosabb a kapcsolatunk, és már tűkön ülünk, hogy végre találkozzunk.
Épp tegnap beszélgettünk hosszasan, hogy mi legyen a baba neve.
Nézzük, nekem mik tetszenek.
Lányok: Abigél, Nóra, Lili, Luca, Panna, Zoé, Borka,
Fiú: Botond, Barnabás
M-nek:
Lányok: Dóra, (be kell vallanom, valóban gyönyörű név. Hehh.) Abigél, Lili, Luca
Fiúk: Barnabás, Albert, Dávid
K-nak:
Lányok: Melinda, Adrienn,
Fiúk: Bertalan

Mivel, én szülöm, ezért én döntök. Ha-ha!
 Persze, én is kompromisszumképes vagyok, egy bizonyos fokig.
Albert, Bertalan? Ne vicceljetek!
Íme, a dobogós nevek: Abigél, Barnabás, és Botond
Mi a véleményetek? Nem mintha számítana, de érezzétek a törődést.

M. rengeteget változott az elmúlt időkben a babtémával kapcsolatban. Szerencsére pozitív irányban.
Nézegette a neveket, és már várja. Sőt, még azt is megpendítette, hogy a tesót lehet, Ő szülné meg.
Kimondhatatlanul boldog lennék. Így kerek lenne minden. Tökéletes, körzővel rajzolt kör.
A költözés is nagyon érik, mert itt kezd eluralkodni a negatív hullám, M. nagybátyja személyében.

Hol tartottam? Igen, dolgozom, és utána hazajövök a kis Családomhoz, és itthon vár a két kis szerelmem. Közös kutyasétáltatás, vacsora, fürdés. Sok opciót fel lehet sorakoztatni, hogy mi követi a fürdést.
Napközben általában este nem megyünk sehova, inkább kettesben –hármasban- töltjük. Délutánonként futunk, vagy biciklizünk.
Hétvégén megyünk erre-arra, lófrálunk, szintén futás, cangázás.
Havi egyszer hazamegyek Anyuhoz, feltölteni a gyermeki akkumulátoraimat, vagy Ő jön tölteni.
Itt nem nagyon szoktunk szórakozni, inkább elmegyünk iszogatni valakihez, vagy beülünk valahova.
Amikor hazajutok, elmegyek moziba, összecsődítem a többieket, hogy láthassanak engem, de legtöbb időt Anyuval töltöm.

Kérem szépen, miben különbözünk a heteróktól?

Bízom benne, hogy nem untattalak Titeket, de ez a helyzet állása.

Sok csók