Hah, teljesen kiment a fejemből, egy “málőr”. A régi olvasóim jól tudják, hogy megrögzött kézilabda szurkoló voltam, egy vidéki női kézilabdacsapatnál. Igazi, hálószaggató huligán. Hehe. Jóban voltunk a játékosokkal, de inkább a fiatalokkal. A “vén rókak” nem mindig vegyültek a néppel. A barátaink tudták, hogy mi egy Pár vagyunk, és a csapat is nyílt titokként kezelte. Engem nem zavart, hogy tudják, a Párommal ellentétben. Sosem kérdeztek, vagy mondtak semmit.
/Alig várom, hogy végre elköltözzünk, és M-nek ne kelljen aggódnia az emberek miatt/
Leigazoltunk egy kapust. Cuki pofi, állandó vigyor. Roppant kedves jelenség volt. És nem utolsó sorban a labdával is sokszor találkozott a mérkőzéseken. A meccsek után sokat beszélgettünk, megkedveltük egymást. Sokat szórakoztunk együtt. Ha nyertünk, azért, ha vesztettünk, azért ittunk.
Törzshelyünk egy szórakozóhely volt, és a játékosoknak is. Ittunk, táncoltunk, ittunk, táncoltunk. Hol asztalon, hol a dobogón. Amikor iszom, és táncolni is lehet, a testem abszolút átveszi az irányítást. Imádok táncolni, és talán tudok is.
Nagyon éreztem a ‘csikidámot’, amikor odabillent a kis kapus a karjaimba. ( Ekkor még bőven benne voltam az 5 éves kapcsolatomban) A sörömet majd’ elejtettem. Egyik pillanatban még mosolyog, mint a vadalma, majd megcsókol. Persze, viszonoztam a kedvességét, a világért sem szerettem volna megbántani az elutasításommal.
Nem is gondoltam arra, hogy “Jééézusom, itt a Pááárom!” Elkaptam a fejem, és végigpásztáztam a helyet, de nem láttam sehol senkit. Mármint a mi társaságunkból. Nyomtam még egy puszit a puha szájára, és kiviharzottam az utcára. Na, nem azért, mert a lelkiismeretem nem bírta elviselni azt a pofátlanságot, amit csináltam. Hanem meg akartam bizonyosodni, hogy egy ismerős sem látta a jelenetet. Szerencsémre kint cigiztek, és nevetgéltek. Odaléptem a Páromhoz, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe, majd közöltem, hogy kérek egy jägert.
Szégyentelen vagyok.
Rengeteg leszbikus sportoló van. Miért?
Véleményem szerint, a hormonháztartás a felelős. A leszbikus nőkben több a tesztoszteron, mint a heterókban. Van, akinél rengeteg ez a hormon, van akinél elenyésző. De erről is írtam már.
Nem a sportolóból lesz leszbikus, hanem a leszbikusból sportoló.
Megint felvetődik a kérdés, hogy miért? A leszbikusokban -hiába tagadjuk- ott lapul a (heteró)férfi. Ha minimálisan is, de ott van. A női testet helyezzük előnybe, ez van.
Emlékszem, amikor én kéziztem. Nagyon durvák vagyunk mi nők. Csípünk, rúgunk, harapunk, karmolunk. Amazonokká válunk a pályán. Amit nagyon utáltam, az a meccs, és az edzés utáni közös zuhanyozás. Mindig szégyenlős voltam, és sosem szerettem mások előtt pucérkodni. Nem vagyok egy naturalista valaki. A kapcsolataimban is hosszú hónapoknak kellett eltelnie, míg teljesen fel nem fedtem magam. Nem arról van szó, hogy nem szép az alakom. A mellem határozottan gyönyörű, a lábaim is nagyon szépek…etc. Így programoztak be, mit lehet tenni. A fenekem az, amit utálok. M. elől a mai napig takargatom. Nyilván látta már, de elenyésző. Ki is van tőlem rendesen. Visszatérve a kézis közös pancsolásra. Talán, ha kétszer fürödtem Velük. Arról nem is beszélve, hogy akaratlanul is, de figyeltem a lányokat. Azon kaptam magam, hogy azt nézem, hogy keni be melleit tusfürdővel, vagy nyúl a 2 combja találkozásához. Tiszta ciki! Inkább hazamentem, és egyedül tisztítottam meg habtestem az izzadságtól.
Jajj, a női foci… Ki lehet kergetni engem a világból, ha a női fociról van szó. Nekem annyira kiábrándító, hogy csak na! Pláne, ha hajpántot is tesznek a hajukba. Kész vagyok tőle! Elnézést kerek a focizó olvasoktól, de nem tehetek róla, hogy kiráz tőle a hideg.
Nézzünk pár leszbikus sportolót. Nézzétek el nekem, hogy magyarokat nem irnék, nehogy kárt okozzak valakinek.
Személyes kedvencem Gro Hammerseng, akinek felesége Anja Edin, aki szintén kézilabdázó. Gro szült is babát.
Anja Andersen-kézilabda
Casey Stone-foci
Jessica Landström-foci
Sue Wicks-kosárlabda
Martina Navratilova, Amelia Mauresmo-tenisz
És még sorolhatnám….
Mára ennyi, és még így is túlteljesítettem magam, a jelenlegi pozíciómhoz képest.
Koszonommm!:-)
Ez a téma különösen tetszett. Imádom a kézit, balátlövő/irányító posztokon toltam éveken át, csak sajnos engedtem a szülői nyomásnak és a számomra nagy igazolásom előtt befejeztem. A pályáról lekerültem a TV elé. A közös zuhanyzás nekem se ment, a társaim mindig mondták hogy azért kések a bulikból, mert még haza mászok tusolni. Erre általában a szokásos szarni bele kifejezéssel éltem, hiszen mindig megvártak. 😀 Szeretem Gro-t, bár a kedvencem a korábbi párja Katja Nyberg. Minden tekintetben bejön. Hát ez kicsit hosszúra sikeredett tőlem, de lényeg a lényeg, ismét király volt az írásod. 🙂