Katyvasz

Nem is tudom, hogy hol kezdjem… rengeteg dolog történt velem mostanában.
Több pozitív, mint negatív, de utóbbi épp elég megrázó volt, ahhoz, hogy a kellemes történéseket ellensúlyozza. Bár, ha igazán belegondolok, mindig felülemelkedtem. (Legalábbis a „mindenjó” részem.)

Kezdem a legkellemesebbel.
K-val rengeteget beszéltem valamelyik nap telefonon. Épp otthon voltam Pesten, és kb. 2 órát cseverésztünk. Javarészt a ‘Babaproject‘ volt a téma.
Június végén hazajön egy rövid szabadságra, és végre megismerjük egymást személyesen is.
Szinte már mindent –majdnem-, tudunk egymásról, de a találkozás mindent eldöntő lehet/lesz. Tudom, hogy nem fog megváltozni a véleményünk, ezért emiatt nem is aggódom.
Megbeszéltük, hogy szeptember kezdjük az inszeminációt. Aki nem ismeri a szó jelentését, járjon utána.
Havi 3 napot hazajön, amikor ovulálok, és ebben a 3 napban, mint a nyulak. Heh-heh.
Aki, esetleg lusta volt, és nem járt utána az inszemináció jelentésének:

A mesterséges megtermékenyítésnek egy olyan típusa, amikor a nő peteérését követően a férfitól korábban nyert ondóból egy fecskendő segítségével juttatnak a nő méhébe hímivarsejtet, így biztosítva a beágyazódást.

NINCS KÖZÖSÜLÉS!

Már kinéztük a klinikát, és orvost is választottunk. Júliusban időpontot is kérünk, és mehet a menet.
Már a gondolat is elég ahhoz, hogy nagyon boldog legyek. A tudat, hogy már nem sokat kell várni, és egy élet lesz a pocakomban… eláraszt örömmel.
M-mel azon nevettünk, hogy majd megijednek a kis sejtjeim, meg a belső női szerveim, hogy mik ezek a valamik, amik őrült módon úsznak feléjük, és verekednek a végső győzelemért.

De, ha jó a memóriájuk, akkor egy alkalomra emlékezhetnek. Gyorsan elmesélem.
Épp evickéltem ki abból a gödörből, hogy ’leszbikus-nem leszbikus’, amikor elmentünk egy baráti társasággal szórakozni. Nem voltam még 16 sem. Volt köztünk egy srác, aki udvarolgatott nekem már egy ideje. (A bevágódni jobban illik ide)
Épp padlón voltam, kit tudja már miért, de biztos, nem azért mert a suliban rajtakaptak, miközben cigiztem a WC-ben.
A lényeg az, hogy lefeküdtem vele, adva magamnak még egy utolsó esélyt a heteró életre.
Katasztrofális volt… kb. 2 perc volt cigivel együtt. Persze, ezzel nem volt gond, mert ez a 120 másodperc, majd’ 2 órának tűnt.
A baj, az, hogy nem védekeztünk. Én ilyenekre nem is gondoltam, mert a leszbikusság a legjobb fogamzásgátlás. Teltek a napok, és már meg kellett volna jönnie a havi vérzésemnek.
Érthető módon, pánikba estem, mert csak nem jött meg.
Az egy dolog volt, hogy szerettem volna gyereket, de nem 16 évesen, egy idegen fiútól, miközben a saját szexualitásommal sem voltam tisztában.
1 napot adtam magamnak, hogy megjöjjön a vérzésem, utána venni akartam tesztet.
Másnap megjött. Sosem örültem még így neki, mint akkor, 11 éve.
Ez volt a pecsét, a borítékon, hogy én a nőket szeretem. Hurrá!

Kanyarodjunk vissza. Mind a hárman nagyon várjuk, hogy Szülők legyünk, és igyekszünk felkészülni az érkezésére.
Lehet, még felesleges kismama könyveket olvasnom, de én akkor is olvasom, mert jó érzéssel tölt el.
2 nap múlva már folsavat, multivitaminokat kell szednem, nem dohányozhatok, és az étkezési szokásaimon is változtatni kell. Valamint, nem ihatok. Nem mintha minden hétvégén taccsra innám magam, de a szabályok, azért vannak, hogy megszegjük őket.
Kivéve ezek a szabályok. A fogantatás, és a baba érdekében áldozatokat kell hozni.
Majd elfelejtettem! Egy pszichodokit is fel kell keresnem, hogy cseréljük le a gyógyszereim.
Tartok a cigi elhagyásától, mert már sokszor próbálkoztam, és mindig visszaestem. Arról nem is beszélve, hogy felszedtem plusz kilókat. Most erre is figyelhetek. Vajon tudok ennyi mindenre figyelni? Nyilván, hiszen nő vagyok. Chö.

K-val is megbeszéltük, hogy odafigyel az egészséges táplálkozásra, és nem viszi túlzásba az alkoholt sem. Ő sem részeges, de biztos, ami tuti.

Emlékeztek N-re? ’Megnyugtató lebukás’
Olyan cuki, ahogy izgul. Igen, mert izgul, és várja, hogy belecsapjunk a projectbe.
Hozott nekem újságokat, könyveket, amiket olvasgassak, ha időm engedi. Olvasni meg mindig van időm.
Örülök neki, hogy böngészte az nlcafé oldalát anno, és rátalált a blogomra, mert szereztem egy új barátot, akivel megbeszélhetem ezeket a dolgokat (is). És Ő is velem. Juhhé!

A másik fontos esemény:
Felmondtam, hip-hip!
Kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot, egy anyukától, és én elfogadtam. Szakmában maradok, nyugodjatok meg!
Készítettem pro-kontra listát,(régi-és új munkahely)
Ime:

Körülbelül, ezek alapján döntöttem úgy, hogy váltanom kell.
Nyilván, az is játszott, hogy nem kell nap, mint nap hallgatnom a buzizást, és a zsidózást.
Persze, nagyon fognak hiányozni a Törpéim, de van, amikor az embernek váltania kell, és nálam ez az idő, most jött el.
De nem fogok eltűnni, mert 2 Manóm, „onnan” van, akikkel a továbbiakban foglalkozni fogok.

Aggódtam, hogy mit fog szólni a főnököm a felmondásomat illetően, de jól fogadta, amin roppant meg is lepődtem. Pompás!
Sajnos, ez csak álarc volt… másnap kőkeményen beszólogatott, és szurkált.
Ökölbe szorult a kezem a nap folyamán sokszor. Nem fogok leállni Vele vitatkozni, elég, ha ironikus leszek, és cinikus.
De, ha sokat szórakozik velem, akkor elmegyek táppénzre, játszhatunk ilyet.
Két okból nem szeretném ehhez a lépéshez folyamodni.
1. Kiszúrnék a kollégáimmal, mert szarban hagyom őket.
2. A „Gyerekeimet” nem tudom egyik napról a másikra elhagyni.

Bízzunk benne, hogy nem fajulnak eddig a dolgok. Lekopogom, azóta normális. Kicsit skizó beütése van..
N. remek nevet talált Neki: Sally (Az ötödik Sally · Daniel Keyes)
Már egyszer ajánlottam, hogy olvassátok, most megint megteszem.

Amióta vidéken élek, megtanultam, hogy itt az emberek 90%-a azt mondja a szemedbe, amit hallani akarsz, de a másiknak is. Persze, akkor is, ha rólad van szó.
Rosszul fogalmaztam. Vidéken visszajut az ember fülébe, ha pletykálnak róla. Pesten, viszont nem, mert ahhoz túl nagy, és túl sokan élnek ott. Valamint az IQ szint is magasabb, tehát a pletyka leredukálódik. Akinek nem inge, kérem, ne vegye magára, köszönöm.

Értsétek jól: Pesten, több a választási lehetőségem, hogy kikkel barátkozom, ismerkedem. Nyilván, próbálkozom intelligensebb embert találni. Ezzel nem azt mondom, hogy csupa értelmiségi vesz körül, de igyekszem az “elvárásaimnak” megfelelő társaságot keresni. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de ìgy van. Ezért csökken le a pletyka.

Ezért sajnos csalódnom kellett egy munkatársamban, akiről ez kiderült.
Azt tudtam, hogy szörnyen pletykás, de azt nem gondoltam volna, hogy az én esetemben is.
Oké, tisztában vagyok vele, hogy az „intézmény” működését befolyásolja az én jelenlétem, és az irigylésre méltó szakmai tudásom, illetve elhivatottságom. Hehh.
De nem kell félteniük a munkájukat, mert a szülők rá vannak kényszerítve arra, hogy továbbra is hordják a gyermeküket oda.
Nemrég jött két munkatársnőm tudásában megbízva, nyugodtan hagyom ott a Manókat, tudva, hogy minden rendben lesz.
N-nel beszélgettünk minap, és kérdezte, hogy miről fog szólni a következő bejegyzésem.
Említettem Neki pár témát, köztük a kétszínűséget.
Ekkor érdekes dolgot mondott.

„A kétszínűség pejoratív, de a sokszínűség nem az.”
Milyen igaza van! Az esetek döntő többségében, ha valakinek azt mondjuk, hogy kétszínű, akkor megsértődik. Viszont, ha azt mondjuk, hogy sokszínű, bóknak veszi.
Igaz, lehet érteni a sokszínűséget pozitívnak is.

Szinonimái: különféle, változó, vegyes, sokféle, változatos, variábilis, változékony

Változó vagyok.
Vegyes vagyok.
Sokféle vagyok.
Változatos vagyok.
Variábilis vagyok.
Változékony vagyok.

Kétszínű szinonimái: sunyi, képmutató, alakoskodó, álnok, alamuszi, alattomos, orv, csalárd, gerinctelen, galád, álszent, számító, patkány, fondorlatos, köpönyegforgató, ravasz

Sunyi vagyok.
Képmutató vagyok.
Alakoskodó vagyok.
Álnok vagyok.
Alamuszi vagyok.
Alattomos vagyok.
Orv vagyok.
Csalárd vagyok.
Gerinctelen vagyok.
Galád vagyok.
Számító vagyok.
Patkány vagyok.
Fondorlatos vagyok.
Köpönyegforgató vagyok.
Ravasz vagyok.

Valóban rosszabbul hangzik az utóbbi.
Inkább vagyok változékony, mint galád.
Inkább vagyok sokféle, mint számító.
Inkább vagyok, vegyes, mint orv.

Változatos vagyok, és nem köpönyegforgató.

Sally változékony, és alakoskodó. Akkor most Ő kétszínű, vagy sokszínű?
Keverjük össze a kettőt, és jó is lesz.

Ha a férfiak meleg fiúkat látnak, az pejoratív, de ha nőket, az izgató.
Ezen sosem fogunk tudni változtatni.

Vonjuk le ennek a pár hétnek a tanulságát.

Nem számít, hogy szarból várat építettél,
vagy mennyit segítettél,
vagy kidolgoztad a beled,
vagy kényelmes hátteret biztosítottál
vagy esetlegesen kihúztad a szarból.

Az emberek számítóak, és addig vagy Nekik fontos, amíg nyújtasz valamit.
Miután bejelented távozásod, már nem számít semmi.

Jön egy mondat, ami mindent lerombol, és, ha eddig azt hitted, hogy értékeli mindazt, amit tettél, rájössz, hogy nem.

„Veled már nem számolunk, el is mehetsz!”

Hogy is van az a közhelyes idézet? Megnézem gugliban, nem szeretnék pontatlan lenni.

„When one door of happiness closes, another opens; but often we look so long at the closed door that we do not see the one which has been opened for us.”

Ennek tudatában nem is idegeskedem tovább Sally-n, és már megyek is!

Csork.!

P.s.: Vettünk két „mókusnyúlpatkányt”.