Hagyjuk most a 2014-es év összefoglalóját. Kezdjük az évet, VELETEK!
Az első részben Zs. a központ, a másodikban pedig kurva mérges vagyok!
Mostanában sokan kerestek meg különféle kérdésekkel, de kiemelnék egyet.
„Kedves SalvaDora!
Nem is tudom, hogy kezdjek bele..
Kicsit elveszettnek és összezavarodottnak érzem magam… 23 éves vagyok és kb. 1 évvel ezelőttiig azt hittem, hogy engem csak a fiúk vonzanak, de ez egy ideje megváltozott. Legalábbis azt hiszem.
Igazából nem is tudom, mit szeretnék írni…
Teljes a zavar a fejemben… a barátaim nem tudják a szüleim se. Csak én magamnak vallottam be. Nem tudok senkivel beszélni erről, és reméltem, hogy esetleg Tőled kapok valami tanácsot..vagy bármit. Akármit. Teljesen elveszettnek érzem magam.”
Zs.
Amikor ezt elolvastam, az első gondolatom az volt, hogy „szegény lány”.
Ha nem tudjuk senkivel megbeszélni az érzéseinket, akkor baj van.
De ritka, az olyan, amikor nem akad 1-2 ember, akivel ezt ne tudnád megosztani.
Kértem Zs-t, hogy írjon nekem bővebben az érzéseiről. Valamint -pofátlanul-, rákérdeztem, hogy volt-e már együtt fiúval, mert a levele alapján nem.
„1 évvel ezelőttiig azt hittem, hogy engem csak a fiúk vonzanak…”
Kérdeztem, hogy miért nem tudja megbeszélni a barátaival, és a szüleivel.
„Még nem voltam fiúval. Lett volna rá már többször is lehetőségem, de mindig kihátráltam. Nem tudom miért.
A barátaimmal nem tudom, mert nem tudom, hogy vezessem elő a témát. Azt sem tudom, mennyire fogadnának el utána vagy, hogy hogyan néznének rám..
Tudnának e ugyanúgy viselkedni velem, mint előtte. Mert ha nem, akkor teljesen egyedül maradok, és ugyanúgy egyedül lennék ezzel, mint most.
Kicsit kevesebb, mint egy éve éreztem először, hogy egy lány iránt többet érzek.
Ha megláttam egyből mosolyogtam, és mindig nagyon vártam, hogy találkozzunk. Nem voltunk barátok.
Nem igazán tudom megfogalmazni az érzést. Csak ha láttam, hallottam vagy, ha valaki megemlítette, már gyorsabban vert a szívem. Őt kerestem mindenhol. Aztán nem találkoztunk többet így az érzés, ha nem is múlt el teljesen, de tompult.
Azóta nem éreztem igazán így. De ha látok egy filmet, sorozatot vagy képet ahol lányok vannak párkapcsolatban, érzem, hogy nekem is ez kell.”
Ha az embernek vannak barátai, akkor igenis beszélje meg velük!
Nem szabad attól félni, hogy „mi lesz, ha?”
Ugyanis, ha az illető ezek után elfordul Tőled, akkor nem is volt a barátod.
Mind félünk ettől, de elébe kell menni, ha nem szeretnél örökösen hazudni, és a semmiért szégyellni magad.
Nyilván, Neked kell előtte feldolgoznod, de utána nyitni kell.
Én szerencsés voltam, és ezt nem is győzöm hajtogatni. Kibaszott egy mázlista vagyok, na!
Egyértelműen ki lehet venni Zs-nek a soraiból, hogy fülig szerelmes volt az említette lányba.
Amikor olvastam ez a cikk ugrott be.(Plátói szerelem -> Tanár-Diák kapcsolat)
Majd egy nap, Zs. kérdezte: „Hogy vezessem fel Anyunak a témát?”
Kértem, hogy olvassa el a ’Felvállaljam? Titkoljam?‘ bejegyzésemet.
Természetes, hogy fél leültetni Anyukáját, és elmondani Neki az érzéseit.
Fél attól, hogy pszichológushoz küldi, és megromlik a kapcsolatuk.
Egy esős napon ez a levélke vigyorgott a postafiókomban:
„Nos, elmondtam Neki..azaz rávezettem, mert én nem tudtam csak úgy kibökni.
Kérdezgette, hogy miből gondolom, meg, hogy ezt így azért nehéz mert, hogy még nem voltam fiúval. Meg nem is igazán volt rendes kapcsolatom…
Erre mondtam, hogy na, ez az…
Itt vagyok 23 évesen aztán semmi. Pedig lett volna lehetőség…
Legutolsó alkalommal mikor egy fiú rám mászott nem éreztem semmit..
De mindenesetre elfogadta..mármint azt mondta, hogy akármi van/lesz az Ő gyereke vagyok és szeret. 🙂 :)”
A legutolsó mondat a legfontosabb! Ezért kellett annyira félni?
Egy Anyukának az a DOLGA, hogy szeresse a gyermekét, és mindenben mellette álljon. Legyen szó bármiről. Ő hozta a világra, és a kötelessége, hogy az őrangyala legyen.
Nagy kő esett le a szívemről, amikor Zs. sorait olvastam. Bíztam benne, hogy jól sül el a coming out.
Pár héttel rá a barátnőinek is elmondta, és mindenben mellette állnak.
Azt hiszem, Zs. is a szerencsések táborába tartozik.
Rátértünk az ismerkedésre. Nem Pesten lakik, ezért eléggé kényes a dolog.
Megemlítettem, hogy mi M-mel egy társkeresőn ismerkedtünk meg.
Zs. regisztrált is, de másnap törölte is magát, mert úgy érezte mindenkit Őt nézi az utcán.
„Ő az! Ő regisztrált ARRA az oldalra!”
Ehh.
Nem baj, majd regisztrál, ha eljött az ideje. Nem feltétlen azért ajánlottam ezt az oldalt, hogy rögtön „uccubele”, hanem hátha talál olyan lányt, aki hasonló cipőben jár.
Az emberek nagy %-a karakterekben nagyon jó! Mint tudjuk…hehe
Most, hogy már tisztában van önmagával, elfogadta, és a számára fontos emberek is, nincs mit félni, csak előre! Hip-hip
Egy kis más….
Sajnos, kár lenne tagadni, hogy a mai világban rengeteg meleg fiatal vet véget az életének.
– A 15 éves Billy Lucas szeptember 9-én felakasztotta magát indianai farmjuk pajtájában, miután társai évek óta zaklatták feltételezett homoszexualitása miatt.
– A 13 éves Asher Brown fejbe lőtte magát a texasi Harrisben, mert nem tudta elviselni többé iskolatársai gonoszkodását. Szüleinek elmondása szerint a fiút szakadatlanul és kíméletlenül heccelték osztálytársai alacsony termete, buddhista vallása és feltételezett homoszexualitása miatt, de az iskolában semmit sem tettek ez ellen. Szülei is sejtették róla, hogy meleg, de ezt csak öngyilkossága napján vallotta be nekik. Nevelőapja azzal ment el munkába, hogy ezzel nincs semmi gond, de majd beszélnek róla, ha hazajön. Mire visszatért a munkából, Ashert már holtan találta.
– A kaliforniai Tehachapiban a 13 éves Seth Walsh akasztotta fel magát egy fára társainak kegyetlen zaklatása miatt.
És, még sorolhatnám a végtelenségig…
Azt mondom, hogy BASSZÁK MEG! BASSZA MEG MINDENKI, akik miatt ártatlan fiatalok ölik meg magukat!
BASSZÁTOK MEG!
“Fizikailag és lelkileg is bántottak nap, mint nap szexuális beállítottságom miatt.
A nevem nem Eric volt, hanem buzeráns.”
Ennyi.
🙂
Azért akárhogy szépítjük utólag, minden coming out egy nagy lutri. Vannak esélyek, de sosem biztos, hogy jól sül el. Esetemben is legalább annyian -de azt hiszem inkább többen- fordultak el tőlem, mint akik mellettem maradtak. Ráadásul sokan úgy, hogy a képembe mosolyogtak, meg mondták, hogy nem változott ezzel semmi, majd mögöttem áskálódtak. De az is előbb-utóbb kiderül…
A fiatalok öngyilkosságba kergetéséről én is dühöngtem megint egy sort tegnapelőtt a saját portámon.