Biztos sokunknak, vannak olyan tárgyai, levelezései, naplói, apró cetlik, amiket nem szívesen dob ki, ezért elhelyezi egy ’emlékdobozba’. Én is ezen emberek közé tartozom.
A múltam hever egy közepes nagyságú IKEA-s dobozban. A minap elővettem. Miért? Néha rám tör, hogy kicsit nosztalgiázzak. Jól esik visszaemlékezni azon időkre, amikor még nem féltem semmitől, nem érdekelt semmi, és csak a vágy hajtott, az izgalom.
2001-ben kezdtem írni az első naplómat. Ebben az évben töltöttem be a 14. életévemet. Ebben az évben kezdtem élni. Nem kicsit, nagyon.
Itt jöttek elő bennem azok az érzések, hogy netalántán leszbikus vagyok. De még nagyon halvány volt. Erről írtam is anno.
Megosztok Veletek, pár bensőséges és intim infót magamról. Hah, mintha nem ezt csinálnám már majd’ 2 éve. De ez mégis más.
Amikor elővettem a dobozt, megsimogattam a fedelét. Ez 2in1 mozdulat volt, mert így egy ízben letöröltem róla a múlt porait, és 1 pillanatra átengedtem magam a régi Dórának.
Rögtön a 2003-as naplómat vettem elő. Emlékszem, amikor kértem Anyutól pénzt, hogy hadd vegyek magamnak naplót. (Nehéz kiszámolni, itt 16 éves voltam.)
Bementem az ÁPISZBA/heh/ és éreztem, hogy valahol ott lapul AZ a füzet, amit én keresek. Csalódást fogok okozni. 2 db. A5-ös alakú keménykötésű spirálfüzetet vettem. Az egyik elején virágok voltak, a másik elején a Kis Tehén….
Ezt a két füzetet összekötöttem egy fehér cipőfűzővel, amin smile-k voltak. Meglehetősen romantikus voltam. Ehh.
Nyissuk ki.
2003. 10. 06. Hétfő
„Leszbikus vagyok, ebben majdnem 100%-osan biztos vagyok. Tetszenek fiúk, de ha komolyabbra fordulna a dolog, elszaladnék. De, ha ez lánnyal történik, akkor nem futok, hanem lecövekelek.
Igaz, lefeküdtem már egy lánnyal, de részegek voltunk, és csak vihogtunk. Igen, fiúval is lefeküdtem, és katasztrofális volt. Volt egy lány, akivel „jártunk”. Ez annyiban merült ki, hogy ha találkoztunk egyfolytában csókolóztunk. Húúha! De már 1 éve nem beszéltünk. Elbaszta, én meg nem bocsátok meg.
Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok a földrajz tanárnőmbe.
2. éve a tanárom, és már az első pillanattól nem stimmel velem valami. Ez a nő hihetetlen dolgokat hoz ki belőlem. Ha meglátom, földbe gyökerezik a lában, és megállás nélkül csak nézném.
Imádom, ahogy ül a székén, és kilóg a zoknija, amiken mindig valami mesefigura van.
Mindig előreülök az óráin, és csak nézem. Ürügyet keresek, hogy kettesben legyünk.”
BLABLABLA! Micsoda személyi kultusz! Csodálkozom, hogy nem készítettem anno szentélyt a számára. Eszméletlen, hogy milyen imádattal írtam róla. Igazi plátói szerelem.
(Plátói szerelem -> Tanár – Diák kapcsolat)
„Ma elmaradt a földrajz óra, mert az osztályfőnök közölte, hogy helyette drogelőadás lesz. B-vel elkezdtünk szakadni, mert be voltunk tépve. Akkor ma nem látom Őt, de legalább jókat nevetünk a drogelőadáson. Nem körbeadott a pasas 1 gramm füvet? Azt hittem, hogy kiesek a székből, annyira nevettünk. Patakokban folytak a könnyeink. A rutinunk, már robottá tett minket, ezért rögtön megszagoltuk. Semmi illata nem volt. Tuti, hogy 100 éves. „
Tudjátok, hogy akkoriban raszta voltam, és szétszívtam az agyam…
Ennek a naplónak a végén, egy A5-ös kép van rólam beragasztva. Már akkoriban is egy egoista állat lehettem.
Sajnos, dátum nincs a következő mondathoz, de 2003-ban íródott a Kis Tehenes füzetbe. (Szerintem Karácsony körül lehetett)
„Ünnepélyesen kijelenthetem, hogy egyáltalán nem érdekelnek már a csávók. Teljesen meg fog változni az életem.”
Anyunak is ekkor mondhattam el, de nem emlékszem pontosan, hogy mikor. (Felvállaljam? Titkoljam?)
Nem csak naplóim voltak, hanem naptáraim, amibe gondosan feljegyeztem, az aznapi eseményeket.
Kivel találkozom, hova megyünk, és jó volt-e.
Plusz, azt is felírtam, hogy hányszor szívtam egy nap. Beteges.
Basszus, visszanéztem az egész 2003-as évet… Nem akarjátok tudni, hogy mennyit téptem. Á, nem. Csodálkozom, hogy nem halt el az összes agysejtem. Maradjunk abban, hogy a rengetegnél is többet.
Találtam egy levelet, amit írógéppel írtam Nagypapámnak, aki akkor már nem volt köztünk. A sírjához vittem a levelet egy borítékban.
1992-ben halt meg, amikor én 5 éves voltam. Ariel…mindig Arielnek hívott.
2000. december 26. Kedd
Egy sort sem írok le Nektek a levélből, de amikor a kezembe akad, és elolvasom, mindig sírnom kell. Hemzseg a helyesírási hibáktól, de nem is ez a lényeg. 3 A4-es oldalon keresztül ecseteltem neki, hogy mennyire hiányzik, és sokkal szebb lenne az életünk, ha Ő még élne.
Írnom róla is fáj. Érdekes, mert csak 5 éves voltam, amikor itt hagyott minket, de elevenen él bennem rengeteg kép.
„Ariel, gyere, adok valamit” –mondja
Én rohanok, mert tudom, hogy kihúzza az íróasztalának fiókját, és a legfinomabb cukrot adja nekem.
Mintha tegnap lett volna…
A 2004-es naptáram sem szól másról, minthogy feljegyeztem a napi teendőket, és a marihuána napi elszívott mennyiségét. Ezt sem akarjátok tudni. Kriminális…
Napló:
2004. 11. 14.
„A Tanárnő elutazott 1 évre, mert a férje ösztöndíjat nyert, és vitte az egész családot. Kibaszott pech.
E-mail címet váltottunk. És a címében szerepelte a szivárvány szó. Persze, hogy kombináltam, abban nagyon jó vagyok.”
2004. 11. 17.
Nagyon jót kacagtam ennek a napnak a visszaolvasásán.
Ezen a napon lett egy új Tanárnőnk. (Tanár – Diák kapcsolat)
Kár, hogy anno, ennél a bejegyzésnél nem vettem elő a kézzelfogható emlékeim.
„Le sem vette rólam a szemét, kár, hogy nem egy csini nő. Majd az óra végén, megkért ENGEM, hogy adjam ki a házi feladatot. Micsoda baromság. Mondtam valami vicceset, és mindenki nevetett.
Óra után megszólított, hogy ennyi hf. kevés lesz.
„Feleségül ne vegyem?” – kérdeztem
„Persze, Dórikám, Koppenhágában összeházasodhatunk” – ez volt a válasz
Azt is mondta, hogy látja, hogy bennem méltó ellenfélre talált, de ez számára megtisztelő.
2004. 11. 19.
„Ma LEFOGLALTAK 1500 kiló, azaz 15000 gramm marihuánát.”
Fontos, valóban fontos.
2004. 11. 20.
„Eltört a fülem. Verekedtem. Be voltam rúgva, és smároltam egy csávóval, de aztán elhajtottam.
Kimentem WC-re, és arra értem vissza, hogy B. zokog a táncparkett közepén. Kérdeztem, mi a baj. Mondta, hogy odament ahhoz a csávóhoz, és megkérte, hogy hagyjon engem békén. Erre a faszkalap sípcsonton rúgta. Átváltoztam állattá, és elindultam a gyerek felé. Két barátom sem tudott lefogni. Hátulról ráugrottam a fiúra, és elkezdtem ököllel ütni, és rugdosni. Ledobott magáról, és egy hatalmasat húzott a bal fülemre. Szó szerint csillagokat láttam. Jöttek a biztonságiak, akik kivitték a csávót. Engem bekísértek a mosdóba, és próbáltak lecsillapítani. Zokogtam, és zokogtam.
A gyereket kint jól elverték, én meg ittam még egy tequilát.”
Jesszus, ezt a sztorit majdnem elfelejtettem. Nincs rosszabb egy hulla részeg nőnél. Borzasztóan kiábrándító látvány. Pláne, ha verekszik is. Sajnos, ez nem egyszer fordul elő. A vádlimban egy izom, egyszer majdnem elszakadt. Szörnyű tini voltam, botrányos magatartással.
Találtam régi szerelmes, és baráti leveleket. Fényképeket, amin hosszú füves cigit szívok.
Anyu üzeneteit, feladatokkal ellátva.
Verseket, amiket az 5 éves kapcsolatom alatt írtam a Páromnak. Verseket, amiket nekem írt. Fura volt olvasni a sorokat. Nem hatott meg.
Valamelyik évben, 1 nap azt is kiszámoltam, hogy mi lenne, ha nyernék a lottón. Kinek mennyit adnék. Adakoztam is volna!
Egy szó, mint száz, jól esik évről-évre elővenni ezt a dobozt.
Naplót már régóta nem írok. jelenleg nyílt naplót írok, itt a blogon.
Mindig teszek a dobozba ezt-azt. Nemrég egy hotel
Akinek van, ilyen doboza vegye elő, és emlékezzen. Utána jól fogja magát érezni.
Köszönöm a figyelmet, csork.
