Itt vagyok, itt vagyok. Nagyon el vagyok maradva, de nem feltétlen csak az én hibám, ugyanis a telekom szórakozott velem, de a későbbiekben mesélni fogok róla.
Kezdjük az elején.
Sokan tudjátok már, hogy végre elköltöztünk. Nyilván, nem ment zökkenőmentesen. Hulla fáradtak voltunk, alig aludtunk. – persze az izgalom is rájátszott-
Dobozok között sasszéztunk, és számba vettük mindent.
Majd, elérkezett a várva várt nap.
Viccen kívül mondom, hogy legalább 20 doboz könyvet szedtünk össze. Amikor jöttek a költöztetők, meg is kérdezték, hogy könyvtárat akarunk-e nyitni.
Nagy csúszásban voltunk, mert dobozilag elszámolták magukat. Sebaj.
Be voltunk zsongva, azt sem tudtuk, hogy fejezzük ki boldogságunkat.
Az én szemem előtt az lebegett, hogy újra visszaköltözöm a civilizációba. Majd’ 2 év mínuszom van, amit most be kell pótolnom. Kultúrától kezdve a barátaimon át, a vásárlásig. Ehhe.
Ugorjunk arra a részre, hogy már az új házunkban vagyunk, és a költöztetők is elhúztak. Anya beugrott, puszi-puszi, aztán ment is.
Felmértük a terepet, és szomorúan tapasztaltuk, hogy az előző lakók átvertek minket. Vagy megtévesztettek? Félrevezettek?
Mire értem? Nos. Mi anno megbeszéltük, hogy talán megvesszük a berendezést is, de aztán nem tudtunk megegyezni, mert mindent eredeti áron adtak volna. Mivel nem volt teljesen új, nem mentünk bele. De mindezek előtt megbeszéltük, hogy miket hagynak itt.
Mikor beléptünk a házba, jöttünk rá, hogy itt valami nem stimmel.
Ugyanis nem láttuk a megbeszélteket.
– vitrin
– virágok
– lámpák
– pár helyen hiányoztak függönyök
– előszoba szekrény
– 1 db. könyvespolc
Itt már kezdtem roppant ideges lenni, de ez ott tetőzött, amikor megláttam, hogy a csempéből is kivették a WC-papír tartót. Igen, ott maradt a csempében a lyuk.
Belibbentem a hálóba, ahol tele volt verve a fal szöggel. Ugyanis, náluk mindenhol képek lógtak. Nem mondom, hogy mi nem szeretjük telerakni a lakást kellemes, és ízléses képekkel, de hát, na! Ha magamból indulok ki- márpedig kiből indulnék?!- akkor biztos kivettem volna a szögeket, és korrigálom a falat. Az alapanyag a pincében megtalálható.
De ezen is túltettem magam. Bementünk a gyerekszobába inspiciálni.
“Ó, itt legalább vannak lámpák!” Apró örömök…Aha…Fel akartam kapcsolni, de az égőt kivették belőle. Szerinteeeed?
Itt telt be a pohár és felhívtam őket őket számon kérően.
Közölték, hogy csak akkor maradtak volna a megbeszélt GRÁTISZ bútorok, lámpák, ha megvesszük a bútorokat. Igen? Csak, hogy ezt elfelejtette közölni. Váltig állította, hogy Ő mondta és mailben is írta. Visszakerestem, és nyilván hülyének akart nézni.
Na, egy szó, mint száz addig pattogtam, míg 1-2 dolgot visszaszolgáltattak. Pofám leszakad.
M-mel rakéta sebességgel pakoltunk, de legjobban a könyvek elhelyezését élveztük.
Ami még nincs:
– kanapé
– gardrób
– étkező
– plusz könyvespolcok
– kerti bútor
Apránként mindent összeszedünk. A tűzhelyet ma hozzák, de ez is egy külön sztori.
Költözésünk utáni kedden, elmentünk tűzhelyet venni. Ki is néztünk egy hiperszupermegagagia gépet. Épphogy nem főz meg magától.
Az volt a bökkenő, hogy csak fehér volt náluk, mi meg INOX-ra vágytunk. Az jobban illik a konyhabútorhoz.
Kifizettünk mindent. Szállítást, beszerelést, meg mianyám.
Kb. 1 hét múlva rájuk telefonáltam, hogy mi a bánat van. Mély elnézések, és még egy kis türelem. Sosem voltam egy türelmes ember, rossz lóra tettek.
Maaaajd, ezen a hét csütörtökén újra ÉN hívtam őket. Amikor is közölték, hogy mégsem tudják azt a tűzhelyet szállítani, csak másfél-2 hét múlva. Itt elkapott a harctéri idegesség.
Minden voltam, csak finom és nőies nem.
Közöltem velük, hogy akkor bemegyek és kérem vissza a pénzem, átmegyek a konkurenciához. Megkértem, -utasítottam- őket, hogy a vezető is legyen jelen, mert ez tarthatatlan. Már indultam volna, amikor hívnak, hogy lenne egy ajánlatuk.
“Hallgatom.”
Adnak beszerzési áron nekünk egy másik nagygépet, ami még jobb is.
“Ennél is?!”
Viszont, rá kéne fizetnem 20. 000 Ft-ot. Kiröhögtem, mondtam, hogy indulok, szóljon a főnökének, hogy X perc múlva ott vagyok.
Mit ad isten, visszahívott pár perc múlva a főnök, hogy annyit tud még felajánlani, hogy 8000 Ft-ot fizessek, és már hozzák is. Olyannyira elegem volt, hogy rábólintottam. Viszont, volt egy feltételem. Ha nem hozzák ki másnap 10-ig, akkor ennek súlyos következményei lesznek.
Nem is feltétel ez, inkább zsarolás.
Á-á nincs vége a sztorinak. Felhívnak tegnap, hogy vártak (VÁRTAK) engem csütörtökön, hogy kifizessem a fennmaradó 8000 Ft-ot. (Ez 12kor volt, ami nem a megbeszélt 10)
Tessék? Ki mondta, hogy bemegyek? Majd, ha kihozzák azt a szart, fizetek. Első meghazudtolás.
10 perc múlva hív az osztályvezető, hogy a mai napon nem tudják kiszállítani. „Miért nem mentem be kifizetni?” Második meghazudtolás.
A cérna elszakadt, és ami a szívemen, a számon.
Itt sem voltam finom.
“Nem kell a kibaszott tűzhelyük, hagyja, ott ahol van, a pénzt utalják vissza, és ücsörögve várják a következményeket”
“Hölgyem, nyugodjon meg….blaaabaaaa”
“Nem, nem nyugszom meg, ugyanis majd’ 2 hete önöknél van a pénzünk, és sehol a tűzhely.”
“Szombaton fél 11-re ott vagyok Önöknél.”
“Oké, akkor holnap fél 11-kor rágja a küszöböm!” (Most várjuk..)
2. idegőrlő történés a t-home szolgáltatással volt.
Áthelyezést kértünk, mert a hűségidő még nem járt le. Oké, semmi gond, mondta az ügyintéző.
10-ére kértem a kikötést és a bekötést, legkésőbb április 14-ig oldják meg.
Persze, hogy megint nekem kellett rájuk telefonálnom. Közölték, hogy technikai problémák adódtak, de dolgoznak az ügyön. Nem kell leírnom, hogy mit éreztem, ugye?
Tádámm, tegnap sikerült végre beszerelni. Laza 10 nap késés, naponta kétszeri beszélgetések, fenyegetőzések…
“Persze, nem kell kifizetni ezt a hónapot.” Még jó! Gondolják, hogy fizetek egy szolgáltató cégnek, ha nincs szolgáltatás?
Na, de most már ezzel sincs gond, megnyugodhatunk.
Térjek a baba-projektre? Okkké.
Peteérésem volt, úgyhogy nem voltunk restek és belehúztunk.
Minden másnap próbálkoztunk, úgyhogy bizakodóak vagyunk. Így, hogy nem havi 1-szer csináljuk, nem vagyok rágörcsölve, és ez jó. Ki tudja, lehet, hogy már hárman vagyunk.
Nem izgulok, nem kattogok miatta. Lesz, ami lesz.
Mi nagyon várjuk.
M. végre megismerte sok barátomat, mert eddig erre sajnos nem volt alkalom.
Boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat.
Elkezdtük az új életünket.
Jelentkezem, csork.
Majdnem. Legjobb.: Amikor megérkeztünk, bemutatkoztam a szomszédoknak. Kérdezték, hogy egyedül fogok-e itt lakni. Feleltem, hogy nem, mindjárt bemutatom a Párom.
Jött, M. és kezet fogtak. Semmi hátrahőkölés, megilletődöttség. Teljesen természetesen fogadták.
Igen, ez így a normális.
Helló, újra Pest!
