Sok olvasómtól kapom az ívet kommentben és üzenetben is, hogy „ha gyűlölöd a férfiakat, akkor miért várod el, hogy ők toleránsak legyenek veled?!”
A válasz egyszerű:
Nem hozzám kell toleránsnak lenni, hanem hozzánk. Én leszarom.
Mellesleg, nem kifejezetten a kanokhoz intézem a soraim. (Kivéve, amikor igen)
Én, mint SalvaDora utálom a férfiakat. Tisztelet annak az 1-2-3-4-5 kivételnek, akik a privilégiumhoz tartoznak.
Mondok egy példát.
Gondoltam, elkezdek munkát keresni, mert egy idő után belebolondulok az itthoni pakolásba.
Legnagyobb bánatomra nem maradhatok az eredeti foglalkozásom mellett a derekam miatt. (Kórházi kálváriám)
Ezáltal más szakmák felé kacsintgatok.
Elküldtem az önéletrajzom több szegmensnek, akikről azt gondoltam játszhatnak.
Szerencsére nem csak a pedagógia területén vagyok fenomén. Mehhe.
Meg is kerestek páran, de felettébb válogatósnak mutatkoztam.
Íme, egy telefonbeszélgetés:
Kan: Jó napot, Nagy Lajos vagyok, …. Dórát keresem.
Én: Jó napot kívánok, én vagyok.
Kan: Jelentkezett a meghirdetett állásra, ezzel kapcsolatban lenne pár kérdésem.
Én: Hallgatom.
Kan: Öltözködéséről mondana pár mondatot? (Már itt nem állta meg a helyét a párbeszéd, de belementem.)
Én: Üzletiesnek mondanám.
Kan: Bővebben?
Én: Bővebben, ennyi.
Kan: Találkozhatnánk?
Én: Hogyne.
Kan: Megkérdezhetem, hogy miben van?
Én: Pardon?
Kan: Milyen öltözetben van most?
Én: A beszélgetés elején említettem.
Kan: Szoknyát hord?
Én: Miért lényeges ez az információ?
Kan: Érdekel.
Én: Aha. Nem szeretem a szoknyát, csak ritka alkalmakkor viselek.
Kan: Az irodában hordana szoknyát harisnyával?
Én: Uram, ha kurvát keres, legyen kedves feltüntetni a hirdetésben. Köszöntem.
Az a baj, hogy nem lepődtem meg, fel voltam rá készülve.
Tudjátok, hogy miért szomorú ez? Többek között azért, mert sok lány igent felel erre a rendkívüli ajánlatra.
„Heti egyszer, kétszer szétnyitom a lábam ennyi pénzért.” Az ilyen meg is érdemli.
Miért tehetik meg ezt a férfiak? Miért vannak lányok rákényszerülve arra, hogy elvállalják?
Mennyire megalázó ez egy nőnek?
Mennyire megalázó volt nekem?! Ezt a következtetést vonta le az önéletrajzomból? Ez esetben, újra kell írnom.
Volt egy hasonló esetem, de akkor még nagyon zsenge voltam.
Jelentkeztem egy ügyvéd mellé irodai munkára. Nem is volt semmi gond az interjún. Kb. 70 éves udvarias, figyelmes bácsika volt. Pár nap múlva felhívott, hogy van egy jó, és egy rossz híre.
Kezdje a rosszal, kértem.
„Sajnos, nem Önt választottuk.”
Hm, mi lehet a jó hír?!
Nos, a jó hír az volt, hogy elég BEVÁLLALÓSNAK, csinosnak és kedvesnek talált engem, ezért felajánlja, hogy heti 25 ezer Ft-ot fizet, ha néha megjelenek Vele 1-1 vacsorán.
Ez még nem minden. A heti fizuban benne van 1 aktus.
Igen, ez a jó hír. Bájos, ugye?
Jó kívánságaimat átadva elköszöntem tőle.
Pofám leszakad. Legszívesebben az összes ilyet bezárnám.
Már alaposabb vagyok a CV küldéseknél.
„Nyitott, kedves, odaadó, csinos fiatal hölgyet keresek irodai munkára. Egész alakos fényképet mellékelni legyen szíves.”
Se nyitott, se kedves, se odaadó nem vagyok. Se ribanc.
„Kedves, odaadó, mindenre nyitott fiatal férfit keresek.”
Láttatok már ilyet? Vagy hasonlót? Kétlem. Az a gond, hogy a kanok kapva kapnának ezen az alkalmon, és tolonganának az iroda előtt.
Szex, amiért még fizetnek is? Simán! Valljuk be, hogy 10-ből 9 férfinál ezt a reakciót váltaná ki.
Miért van joguk ehhez? Miért nem tehetünk ellene semmit?
Mert nem halott ügy. Amíg van rá vevő, nincs mit tenni. Sajnos.
Millió ilyen van, amiről nem is tudunk. A masszőz állásokról ne is beszéljünk.
10-ből 9 erotikus. Undorító.
Roppantul elszomorít, hogy ilyen van, és lesz is.
‘Ezért sem kedvelem a férfiakat’ sorozatunk első részének vége.
