Megszoksz, vagy megszöksz?

Sajnos nagyon aktuális ez a kérdés sokunknak Magyarországon.

Egyre jobban el van lehetetlenítve az életünk itthon.
Engedjétek meg, hogy csak magunkkal foglalkozzak ebben az írásban.
Ennek ellenére rengetegen magukra fognak ismerni, hiszen nem mi vagyunk az egyetlenek, akik dilemmákkal küzdenek.

Nem először írok erről a témáról, de pár napja igen komolyan elkezdtünk foglalkozni a gondolattal, hogy nem feltétlen itt szeretnénk felnevelni egy gyermeket.
Nem csak amiatt, hogy nem a tipikus családmodell veszi majd körül. Nyilván ez is „probléma”, de nem az a fő ok.
Készítettem egy pro-kontra listát, és minden amellett szól, hogy nem szabad itt maradni.
Miért?
Akarva, akaratlanul az ember belefolyik a politikába, hiszen ez a legnagyobb környezetszennyezés.
Mindent a vezető kormány határoz meg, és eszerint kell élnünk. Avagy túlélnünk.
Napjainkra inkább a túlélés szót használnám.
A magyarországi népesség túlnyomó százaléka napról-napra él. Örül, ha befizeti a csekkeket, a bank felé a tartozását és slussz.
Hol marad az evés, a ruházkodás, iskoláztatás, és netalántán egy minimális szórakozás, kikapcsolódás? Sehol, mert nincs rá pénz. Semmire nincs pénz.
Emberek 3 műszakban dolgoznak minimális összegért.
Nézzük meg a szociális területet, úgyis ezt halljuk jelenleg a leggyakrabban.
30 éve dolgozik egy ápolónő és nettó 110.000 Ft-ot visz haza. 110.000 Ft-ot! Mire elég? Jó esetben a rezsire és a banki törlesztőkre. Megkapja pl. 5-én a fizetését, rohan a postára, rohan a bankba, és másnap ott áll 10.000 Ft-tal hó elején.
Nem lenne ezzel semmi gond, ha egyenes arányosságban állnának az élelmiszer árak a bevétellel.
De nem így van, tökre nem így van. Mindennek megy fel az ára, kivéve a fizetéseknek, mert azok meg sem moccannak. Ez így fair? Persze, hogy nem.
Az ember nem túlélni akar, hanem élni. Élni boldogan, nyugodtan, stressz nélkül.
Dolgozom, ergo nem lehet baj, mert pénzt keresek. Pénzt keresek, el tudom tartani a családom anélkül, hogy rettegnék. Igen, így lenne a normális.
Itthon hiába dolgozol úgy, mint egy állat nem becsülnek meg, mert nekik sincs miből, vagy szimplán nem adnak többet. Az ember elvállalja, mert muszáj.
Persze ez sem mindenre igaz, de sajnos a nagy többségre igen.
Megtiltjuk a Magyarországon szerzett ifjú diplomásoknak, hogy elmenjenek?
Tiltsuk, de akkor ne 90.000 Ft-ot adjunk nekik több tízórás munka után. Adjunk megfelelő fizetést, ami egyenlő a ledolgozott órákkal. Á, nem, ilyenről szó sincs.
Oké, akkor nem itthon fogok egyetemre menni, hanem más országban.
Arról nem is beszélve, hogy rengeteg diplomás el sem tud helyezkedni.

Játszhatunk így, de mi értelme? Mi a cél? Az a cél, hogy csak politikus és a felső tízezer éljen Kárpát-medence közepén? Mert, ha igen, akkor nagyon jó úton haladnak.
Komolyan az a legfontosabb kérdés, hogy a nyugalmazott politikusok nyugdíját elvegyük-e?
Komolyan az a legfontosabb kérdés, hogy bevezessük-e újra a halálbüntetést??
1990-ben törölték itthon a halálbüntetést. Jól tették. A hideg kiráz tőle.
Nekem ne essetek, hogy „húú, a mi adónkból tartjuk el a gyilkosokat.”
Igen, és? A Te adódból tartjuk el a politikusokat, stb..
Én inkább arra adok pénzt, hogy 2×2 négyzetméteren éljék le hátralévő életüket.
Nem 50, meg 60 évet kell kiszabni. Mert akkor valóban szabadulnak 30 év múlva.
400 év letöltendő, jó magaviselettel elengednek 50 évet. Slussz.
Halálbüntetés? Sokkal jobb neki, ha kinyírjuk, nem? Dehogynem.
Elrettentés?
„Max. lebukok és meghalok.”
Az elrettentés (szerintem) az lenne, ha 200 évet kapna.
De nem én döntök. Nem akarom megvárni, míg a körúton embereket akasztanak fel, vagy élő adásban nézhetem a TV-ben.
Arról nem is beszélve, ha újra bevezetik, akkor pápá-t mondhatunk az EU-s támogatásoknak. Például.

Az azonos neműek magyarországi élhetőségéről már rengeteget írtam, úgyhogy nem is mennék bele.

Lényeg, a lényeg, hogy más országokban minden adott egy boldog, kiegyensúlyozott élethez. (Nyilván nem mindenhol)
Legyen szó heteróról, melegről, leszbikusról. EMBERRŐL!

A következő választásig adunk időt ennek az országnak.
Ha úgy alakul –márpedig nagy rá az esély-, akkor lépünk Magyarországról.
A gondolattól elszomorodom, de rákényszerítenek.
Hogy éljek a családommal egy élhetetlenné tett országban?

Amennyiben disszidálunk,  Anglia mellett áll a legtöbb szavazat.
1. Mindig is el akartam jutni Londonba, de sosem volt rá érkezésem. Nem lenne rossz rögtön ott is élni.
2. Angolul elég jól beszélek
3. Nincs messze, talán még Anya is eljönne velünk.
4. Összeházasodhatunk M-mel
5. Leendő gyermekünk nem lenne magyar állampolgár, ha ott születik. Valljuk be, hogy ezzel neki kedveznénk.
6. Jóval elfogadóbb országban élnénk, ahol minden stressz nélkül adhatok egy puszi M-nek az utcán, vagy foghatom a kezét az utcán.
7. Nem kell attól félnem, hogy mikor kerül rám rózsaszín háromszög, avagy sárga csillag.
8. Angliában teljesen más az iskolarendszer, mint nálunk. Nem hajtják halálra a gyerekeket.
09:00 – 15:30-ig van iskola, ez alatt az idő alatt se ki, se be. Házi feladat nincs, osztályzat nincs.
Hiányozni súlyos indokkal lehet. A tanárok a pozitív elismerésre mennek, és állandóan kitüntetik kiváló diákjaikat.

9. Angliában, ha dolgozol, akkor el is ismerik. Ha dolgozol, akkor segítenek.
Nem tudod kifizetni a számláidat? Kiegészítik.
Nem tudod kifizetni a lakást/házat/szobát? Kiegészítik.
Csak dolgozz! Persze, hogy dolgozom.
Mennyivel szimpatikusabb, mint itthon, nem?
Nem tudod kifizetni a számláidat? Kikapcsoljuk a villanyt.
Nem tudod kifizetni az albérletet/lakást/házat/törlesztőt? Kilakoltatunk.

Rettenetesen elszomorít, de boldog akarok lenni.
Ha Magyarországon nem megy, akkor el kell búcsúznunk egymástól egy jobb élet reményében.

SD.