Anya leszek!

A cím pontos, a cím helyes, a cím tökéletes!
Az álmaim/álmaink sorra válnak valóra.

Több oka is volt az eltűnésemnek, de a legfőbb az volt, hogy baromi szarul voltam.
Kezdjük az elején.

Bíztunk benne, hogy végre sikerült, és teherbe esek, de nem feszültem rá, nem ez járt állandóan a fejemben. Elmentem dolgozni, élveztem és csináltam, amit kellett.
Majd egyre fáradtabb lettem, a melleim elkezdtek fájni, és a nem várt menstruáció is elmaradt.
Vettem tesztet, de még várni akartunk vele. Annál biztosabb.
2 napot bírtam várni, amikor is felébredtem hajnalban. Május elseje volt, péntek.
Mióta vártam, hogy 2 csíkot mutasson, és tessék!
Megjelent a második csík is. Érdekes módon nem úgy reagáltam, ahogy elképzeltem.
Nem sikongattam és nem pörögtem a fejemen.
M-nek kiáltottam, hogy tényleg 2 csíkot látok-e, vagy csak a szemem káprázik.
Nem hazudott a szemem. Elkezdtem könnyezni, és nem mertem elhinni.
M. nyakába borultam sírva.
Miután lehiggadtam hívtam Anyut, aki nagyon örült, de még talán Ő sem fogta fel.
Majd felcsörgettem K-t is. Csoda, hogy felvette a telefont, hiszen még a nap sem kelt fel.
Aranyos volt, ahogy örült. Mondta, hogy sosem érzett még ehhez fogható boldogságot az élete alatt.
Képzelhetitek, alig vártam, hogy végre elmehessek orvoshoz. Nem mertünk örülni előre.
A 6. hét előtt felesleges nőgyógyászhoz menni, mert még nincs szívhang, meg nem is biztos, hogy kimutatja az ultrahang.
2 hetet kellett várnunk, addig is vettem minden héten tesztet, hogy megbizonyosodjak a terhességről.
Minden összevágott, hiszen fájtak a melleim és az alhasam is. Ahogyan kell.
Végre elérkezett az ultrahang napja. Anyuval mentem is jött velünk.
Kérdés-kérdés hátán. Utolsó menzesz napja? Miket tapasztal? Miből gondolja, hogy terhes?
Lényeg, a lényeg, amikor megláttam a monitoron azt a kis ebihal-formát eltört a mécses.

Igen, sírtam. Ez van. Anyu szintén meghatódott.
Eddig nem mertük elhinni, hogy állapotos vagyok. Erre ott a dobog a kis szíve.
Micsoda érzés volt! Inci-finci kis cseppnek látszott, de ez a csepp az én gyerekem.
A mi gyerekünk!
„Kislányom az első 12 hetet várjuk ki, utána kezdhetünk örülni.” Bölcs Anya.
Utáltam, amikor ezt mondta, mert mindig eszembe jutatta, hogy bármi történhet.
Az én kis cseppemmel? Ugyan…
Próbáltuk minél kevesebb embernek elmondani, de egyikünk sem tudta tartani a száját, így idő előtt megtudták páran. Mindenki marha boldog volt, velünk egyetemben.
Tudat alatt valóban féltünk, de nem beszéltünk róla. Mindenesetre, felmondtam a munkahelyemen. Nem mertem kockáztatni. A legfontosabb a baba egészsége.
Mennem kellett csomó vizsgálatra. Töretlenül kivártam a sorom az SZTK-ban. Nem mennék bele az ott uralkodó helyzetekbe, mert jelenleg az sem érdekel.
Körülbelül a 7. héten kezdődtek a „problémák”.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Minden tünet, amit el tudtok képzelni jelentkezett nálam.
Kezdődött a kőkemény hányingerrel. Nem tudtam felállni, olyan rosszul voltam. Alig ettem, mert nem bírtam. Csak azért vettem magamhoz némi táplálékot, mert tudtam, hogy a mininek a pocakomban szüksége van rá. Hulla fáradt voltam, alig tudtam ébren maradni. használhatatlan voltam és hisztis. Majd, mikor ez a kb. 2 hét elmúlt jött a fejfájás. Ezelőtt is fájt a fejem, de nem ennyire.
Gyógyszert ugye nem szívesen vettem be, de volt mikor muszáj volt.
Nem viccelek, ha azt mondom, hogy permanens fájt a fejem 8 napig. Ritka szar hét volt. És nem csak nekem, hanem M-nek is. Nem csináltam itthon semmit, csak feküdtem a sötét szobában és sajnáltam magam. Az nagyon megy.
Mikor ez is nagyjából elmúlt, előjött az allergiám. De nem akármilyen szinten. Ez nem az a szokványos tüsszögök, kifolyik a szemem allergia volt. Szabályosan nem kaptam levegőt.
Ziháltam itthon, az utcán, bárhol. Majd egyik nap eldurvult és elmentem a háziorvoshoz.
Elküldött a pulmonológiára, ahol 2 órát „fuldokoltam”, míg behívtak.
Röntgent ugye nem csinálhattak, de helyette volt ez meg az.
A levegő útját semmi nem akadályozza, tehát az allergia a ludas.
Révén, hogy fűre, fára allergiás vagyok, nagy szívás. A terhesség alatt vagy eltűnnek a panaszok, vagy felerősödnek. Nyilván, ebben is szívok.
Inhalátort kellett vennem és napi 2-szer salvus vízzel „levegőzöm”. Jól esik, azóta jobb is.
Hatalmas lúzer vagyok, na!
Volt pár nap, talán 1 hét is, amikor bármit ettem kijött. A fejfájástól hánytam és kurvára elegem volt.
Elegem volt abból, hogy nem lehetek 100%-osan boldog, hogy végre anya leszek.
Megéri, megéri, megéri! Ezt mondogatom mindig magamnak, de nem jobb. Ehh.
Egy ismerősöm kérdezte: Nem olyan, mint a filmekben? Nem, egyelőre abszolút nem.
Pár napja jobban vagyok és érdemleges dolgokat is tudok csinálni.
Ami rossz, hogy sokat vagyok egyedül, így ráérek magammal foglalkozni. Próbálom magam elfoglalni, de van, hogy semmi kedvem semmihez.
Ragadjatok ki!
A héten voltunk genetikai ultrahangon, ahol újra láthattam a jövevényt. Rengeteget nőtt! Kalimpált a kezével és mocorgott. Kis nózi, kis finom száj.
Mind a 4 végtaggal rendelkezik, megnyugodhatunk.
Sőt, a doki azt mondta, hogy 13 hetesnek felel meg a nagysága alapján.
Hurrá, már csak egy óriás bébi hiányzik. Hehe

A kombinált szűrés eredménye pénteken lesz meg.
A 12 hetes képét nem teszem fel, mert még felismeritek. Meh.
Egy kb. fotót kaptok.
A neme? Még nem tudjuk, bár M. meg van róla győződve, hogy látja a fütyijét. (Még sosem írtam le ezt a szót szerintem)
Minden ismerősünk fiúra szavaz. Benne vagyok, de ha lány lesz, sem hagyjuk ott.
A lány neve már megvan. A fiú nevek közül 3 esélyes.
Már a pocim is látszik. Megvettem az első kismama nadrágokat is.
A szobáját akkor kezdjük el, ha már tudjuk a nemét. Alig várom, hogy megvegyem neki az első kis rugdalózóját, fessük a szobáját és vásároljak neki, mint egy őrült.

Egy szó, mint száz, minden hányadtatás ellenére boldogok vagyunk, de félelmekkel is tele vagyunk.
Sok a ’mi lesz ha’.
De még próbálunk ezekkel nem foglakozni. Most az a legfontosabb, hogy a kismama jól legyen, mert akkor a babája is jól lesz. Hiába foglalkoztam éveken át törpékkel, mégis tele vagyok kétellyel. Feltételezem ez normális?! Élesben minden más…
Kismama vagyok, értitek?

Anya leszek, Anyák leszünk!

Jelentkezem, csork.