Lányunk lesz!

Lányos anyánk leszünk, hű!
Eleinte mind a ketten fiúra vágytunk, de ahogy teltek a hetek, ez megváltozott. 
Egyre jobban kislányt szerettünk volna. És tessék!
Rettenetesen boldogok vagyunk. Láttátok volna M. arcát az ultrahang közben, amikor mondta az orvos, hogy kislány. Meghatódott és könnybe lábadt a szeme. Ahogy nekem is és Anyunak is.

Gyönyörű pillanat volt, kétségtelen.
Jó volt látni a babánkat, már hiányzott. Hallottuk a kis szívét dobogni.
Minden a legnagyobb rendben. Pihenget, növöget a pocimban.
Az egómnak viszont lőttek. Gondoltátok volna, hogy ez a pillanat is elérkezhet? Én soha.
Az egyetlen szép rajtam a gömbölyödő pocim. Ennek minden nap hangot is adok.
M. mindig ledorgál, hogy ne szidjam magam, mert a gyerek magára veszi.  Csöndben folytatom.
Nem is én számítok, hanem ez a kis finom test bennem. Csak az a fontos, hogy Ő jól legyen.
Nevek? Vannak. Konkrétan 3. Végignyálaztuk az összes lánynevet A-Z.
Katasztrófa a felhozatal.
Életke, Ajándék, Angyalka, Szederke, Brünhilda…
Roppant cuki… Remélem politikus lesz a viselője, vagy professzor.
Mi is dilemmázunk a 3 név között. Mindenki megnyugtatására mondom, hogy vállalható nevek.
Legalább leszűkítettük, és a fiúnevekkel nem kell foglalkozni. Aztán ki tudja.
Nem bírok magammal és már nekiálltam nézelődni, hogy miket vegyünk a bébinek.
Annyira helyes ruhák vannak, hogy az ember nem győz válogatni.
Nem lesz habos-babos rózsaszín minyon a kislányunkból, az egyszer biztos.
Nem vetjük meg a rózsaszínt, de van egy határ.

A szobája sem lesz pink. Megbeszéltük, hogy ha fiú, ha lány narancssárga lesz a fal színe. Az finom meleg.
Nem lesz tele hercegnőkkel, meg barbiekkal a fal.
Természetesen, ha a későbbiekben igénye lesz rá, nem lesz megtiltva neki. Ehh.
A Hello Kitty-től egyenesen kiráz a hideg. Ha valakinek eszébe jutna nagyfejű macskás cuccot ajándékozni a lányomnak, hazaküldöm.

Ami tény, hogy kicsit félünk a mai világban lányt szülni. De nincs más választásunk. Ha-ha
Borzasztó, hogy a mai 12-13 évesek mit művelnek.

A napokban írt nekem egy 13 éves kislány, hogy szerelmes egy nála idősebb lányba.
Ez az idősebb lány, neki meséli el a leszbikus történeteit és csalódásait.
„Milyen idős?” 16(!!) éves.
Egy 16 éves lány miért mesél leszbikus történeteket egy 13 éves kislánynak?
Legnagyobb bánatomra nem nagyon tudtam neki segíteni, mert annyira felgyorsult ez a társadalom, hogy egyelőre nem tudok mit kezdeni vele.
Kértem, hogy beszéljen valakivel a családból. Más ötletem nem volt.

Kb. 12 évesen hasonló történt velem.
Szilveszter volt, barátainknál voltunk, és volt ott egy nő. Akkor lehetett 30 éves.
Emlékszem, hogy állandóan nézett, és én zavarban voltam. Emlékszem az érzésre, hogy jó volt.
Majd kettesben maradtunk a szobában, a falhoz tolt, meg akart csókolni. Sosem felejtem el.
Pánikba estem, és kirohantam. Azon az éjszakán már nem voltam a társaság középpontja.
Amikor mindenki elment, kiengedtem a gőzt, elkezdtem zokogni.
Anya is ott volt.
Elmondtam, hogy mi történt, és nem tudok másra gondolni csak rá.
Nem tudtam leírni az érzést, de egyben jó és rossz is volt.
Kifejezetten emlékszem.  Pár nap alatt lecsengett, nem beszéltünk róla többet.
Soha többet nem találkoztam vele.

Azért írtam ezt le, mert sokszor előfordul az ilyesmi, de akkor még az ember gyerek, és nem tudja, mit csináljon.
Ez a 13 éves kislány sem tudja, hogy mit csináljon, de már tisztában van nagyon sok mindennel.
Jó ez neki? Jó az, ha többet tud, mint kéne?
Felgyorsult ez a világ, ennek nem örülök. Féltem a még meg nem született kislányunkat.
Már most azon gondolkozom, hogy védjem meg.
Valóban minden nevelés kérdése?
Nem.

Más:

Visszatettem az összes bejegyzést, és az utolsót eltávolítottam. Se időm, se kedvem, se energiám most a könyvvel foglalkozni.
Szponzorok, támogatók, ’mianyám’. Most fontosabb dolgokkal kell törődnöm.
Úgyhogy egyelőre lefújva a könyv-project.

Jelentkezem, csork.