‘Bálnabébi’

Rövid helyzetjelentés

Sajnos a cím nem a pocaklakóra vonatkozik, hanem az Anyukájára. Hiába, próbálok odafigyelni arra, hogy mit eszem, hulla mindegy.
Levegőt veszek, és máris híztam 1 kilót.
Próbálom magam nem izgatni rajta, de kevés sikerrel.
Na, azért nem annyira durva, de épp elég, hogy az egóm romokban heverjen.
Szörnyű, hogy nem szeretek tükörbe nézni, és úgy gondolom, hogy az egyetlen szép rajtam a pocim.
Nem lehet ezt megszokni.
Mindegy is, lényeg, hogy a kislányka jól legyen.
Ha fele annyira lesz aktív, mint a pocakomban, akkor megszívtuk.
Fantasztikus érzés, amikor hullámzik a hasam, és majd’ ki akar törni a gyermek…pláne az éjszaka közepén!
Viccet félretéve… tényleg csodálatos dolog!
Rengeteg mindent beszereztünk már, és rengeteg mindent is kapunk.
Kezembe veszek egy újszülött bodyt, és elsírnám magam, mert annyira édes.  (El is sírom néha…ezek a hormonok kikészítenek)
És azok a zoknik!
Képtelenség, hogy ilyen picike legyen valaki…és mégis.
Falat kis ruhák…a mi kislányunk falat ruhái…
Elviekben még 2 hónap van vissza. Pont elég lesz, hogy kipurcanjak. Kezdenek az éjszakák botrányosak lenni. Állandóan fent vagyok, nehezen alszom vissza. Van, hogy 3-szor is ki kell mennem pisilni az éjjel. A gyomorsavam a halálba kerget, és a derekam lerohad.
Sehogy sem jó feküdni. Gyönyörű ez az ÁLDOTT állapot, nem? Hehe

De inkább M-et sajnáljuk, aki hősiesen viseli a hangulatváltozásaimat, és nyafogásaimat.
Kétségtelen, van, hogy nála is elszakad a cérna, de ez nagyon ritka.
Én újra elviselhetetlen lettem, mint az elején.

Azért jó tulajdonságokra is szert tettem! Steril lettem, és állandóan takarítok. Estére meg alig élek, és halódom. Ezt meg M. szívja meg.

Mindentől eltekintve, boldogok vagyunk, és nagyon várjuk, hogy szülők legyünk.
Mindenkinek kívánom ezt az érzést!

Jelentkezem, csork.