(Hú, megijedtem egy pillanatra, mert azt hittem eltűntettem ezt a vázlatomat, de melltartó eszegetés közben megtaláltam. -Tudod, az a cukormelltartó, amit le kell enni a másikról (másra nem jó..egye le rólam, akinek 2 anyja van)-
Szóval!
Érdekes téma, szeretem fejtegetni. Nagyon megoszlanak a vélemények, ne kövezzetek meg, ez az én blogom.
Én abszolút a nőiességre szavazok. Azt mondják, hogy a leszbikus lányok 80%-a Butch, a maradék 20% pedig Femme.
Nem értem és nem is tudjátok nekem megmagyarázni. Leszbikus vagyok, tehát a nőket szeretem. A szépségüket, az igényes, szép öltözetet. Azt, hogy látszik rajta, hogy ízig-vérig nő. Hogy látom az alakját és nem takarja el. Hogy kecsesen jár, hogy kiemeli sminkkel a szép szemeit, arcát. A sejtető dekoltázst, ahol látni szépen gömbölyödő melleit. Hogy NŐ!
Ugye vannak a Butch-ok. De Butch és Butch között is van különbség.
Két részre osztom az általam ismert, és gondolt Butch-okat.
1. Logó póló, lenyomott mell, 1cm-es haj, “susinadrág”, túrabakancs baseball sapka, a viselkedésük férfias, a járásuk, a beszédük, a mindenük.
Több bennük a tesztoszteron? Hát persze!
Őszintén, sajnálom Őket. Sajnálom, mert rossz testbe születtek, és így kell leélniük az életüket, feltéve, ha nem tudják magukat átműttetni. Na, igen, ez nem 2 fillér, tehát 95%-uk kénytelen így leélni az életét. Ők lelkileg is rottyon vannak, hiszen úgy élnek, ahogy nem akarnak, ezért befolyásolják a külsejüket a viselkedésükkel és az öltözködésükkel. Kompenzálnak? Kifelé? Befelé? Merre? Kinek? Leginkább maguknak.
Sok nő van, aki szereti az efféle Butch-okat, én a világból ki tudnék rohanni Tőlük. Sajnálom… Ez az én szegénységi bizonyítványom, tudom, de nem tehetek róla. -Az ilyen nők között úgy érzem magam, mint egy friss husi, és van, hogy ez megrémiszt. –
Vajon, azok a nők, akik az ilyen típushoz vonzódnak, igazán leszbikusok? Az én olvasatomban nem. Akkor már elmegyek, és keresek egy helyes pasit, aki még jól is öltözködik. Ne mondjátok nekem azt, hogy Titeket izgat?!
Lehet, teljesen rosszul ítélem meg ezt az egészet, de nehezen lehetne engem meggyőzni az ellentettjéről.
Le is szállok a témáról.
2. Nőiesebb Butch-ok, akik adnak a külsejükre, tudják, hogy nők és szeretik is, hogy van mellük. Fiúsabban öltöznek, de ezeken felül ki tudják hozni magukból a nőt. Az öltözékük épp annyit mutat, amennyit Ő szerintük kell. Mondhatnám úgy, hogy a sportos lányok. Ők sem az eseteim, de nincsen semmi problémám ezzel.
Nézzük, hogy mit ír az okos internet:
Butch
Férfias, vagy fiús karakterű és megjelenésű leszbikus nő megnevezése. Rendszerint rövid hajú, nadrágot hord, mellőzi a sminket és a műkörmöket, a sztereotípiák szerint a femme-hez vonzódik, de ez nem mindig igaz. A butch nő hasonlít egy elnőiesedett férfihoz, abban az értelemben, hogy egyik sem követi a hagyományos társadalmi szerepeket. A maszkulin kinézetű nőket gyakran helyteleníti a társadalom. Fiatal butch-ok közkeletű magyar elnevezése a “fiúslány”.
Femme
A leszbikus pár passzív és femininebb fele. Feltűnően nőies kinézető leszbikus nő, aki szoknyát hord, nem idegenkedik a magas sarkú cipő, a smink, a mélyen dekoltált ruhák viselésétől. A sztereotípiák és a szociológusok szerint a butch párja. A femme-ket néha összekeverik a lipstick leszbikusokkal, akik szintén nőiesek, de rendszerint más nőies leszbikusokhoz vonzódnak. A femme nem heteroszexuálisnak álcázott leszbikus, ahogy a butch sem küzd okvetlen nemi identitászavarral. (a második esetben nem is, de az első pontban szerintem nagyon is)
Megannyi Butch van Butch-csal es Femme Femme-vel. Példának okáért én. Sosem vonzódtam a fiús lányokhoz. Szeretem a szép ciciket, a hosszú hajat, a hosszú barna combokat, a szemüket, ahogy sminkkel kiemelik etc.
Párom, M.: Magas, gyönyörű combokkal, szép mellel, imádnivaló hassal, szép kézzel, gyönyörű szemekkel, és hosszú dús hajjal. Mmmmm, imádom, minden egyes porcikáját és mindene nő!
Nekem lipstick leszbikus a meghatározásom.
Megint az internet:
-A lipstick leszbikusok problémái közé tartozik, hogy nem néznek ki úgy, mint a köztudatban élő leszbikus, ezért nehezen ismerkednek más leszbikusokkal – nem ismerik fel egymást. Bizonyítaniuk kell a nemi orientációjukat, hogy valójában nem kíváncsi heteroszexuálisok, esetleg feltételezik róluk, hogy amennyiben valóban a nőkhöz vonzódnak nem merik azt felvállalni. A Femme magazin szerint, míg a femme-k nyíltan vállalják az életvitelüket addig a lipstick-ek nem bújnak elő.-
Ezt meg kell cáfolnom. Hiszen nekünk van valami hatodik érzékünk, és megérezzük a másik nőről, hogy a nőkhöz vonzódik-e. Barátaim radarnak hívják és, ha nem tudják eldönteni valakiről, akkor odahívnak és megkérdezik. Sosem tévedtem.
A platói nagy szerelmemről senki nem mondta volna meg. Férj, család, gyerek. De én tudtam! Nem hittek nekem, majd bebizonyítottam. Ekkor 15 voltam. A későbbiekben mesélek még Róla eleget. (http://leszbikus-vagyok.blog.hu/2013/07/20/platoi_szerelem–_tanar-_diak_kapcsolat)
A Femme-k előbújnak a Lipstick-ek nem? Én elő vagyok bújva.
Hah! Akkor miért álnéven írok!? Jogos a kérdés! Nem vagyok köteles rá válaszolni, de azért megteszem.
Visszakanyarodnék, arra a részre, amikor leírtam, hogy az ország nem érett még ehhez. Na, nem ahhoz, hogy én személyesen a nőkhöz vonzódom, hanem „ámblokk”. Nem szeretném, hogy meglincseljenek az utcán. De, ha elérem a célom ezzel a bloggal, és minden úgy sül el, ahogy elképzeltem, akkor, BUMM, előtörök, mint egy vulkán, aki évekig szunnyadt, mert várta a megfelelő pillanatot. ÉS PÁFF!
Hadd idézzek egy kedvenc feministámtól, és ezzel mára zárnám is soraimat:
„..olyan világban szeretnék élni, ahol a fiam nyugodtan lehetne Sarah, a lányom pedig James.” – Anne Koedt, leszbikus feminista
@AtomKecske: Nezopont kerdese. 🙂
@SalvaDora: Nem is tudom… Van az emberekben egy kép arról,hogy milyen is a jó nő,és azt hiszem,én abba a kategóriába nem férek bele. Ettől nőies még lehetek (ha akarok), csak “jó nő” nem.
Azert mert nincsenek hosszu combjaid, mar nem is lehetsz noies?:-)
Huhh,na most egy kicsit megkeveredtem. Az “okos internet” szerint közel sem vagyok butch. /Már épp kezdtem megnyugodni/ A te kategóriád szerint viszont nőiesebb butch-ként élem az életem. Akkor most mi is van velem tulajdonképpen?
Nincsenek hosszú combjaim,nem vagyok magas (a családomban generációkra visszatekintve sem volt ilyen paraméterekkel rendelkező ember,tehát esélyem sem lett volna “szép,nőies” alakot örökölni).
Akkor ezek szerint én már alapból a “butch”-létre lettem predesztinálva a külső “hiányosságaim” miatt? Hisz tudom,hogy sosem lehetek az a tipikus “észbontóan” jó csaj.
Na sebaj. 🙂 Senki ne higgye,hogy nyavalyogni jöttem ide. Így is megtaláltam a páromat,és boldog vagyok!
Csak elgondolkodtam ezeken a kategóriákon. Szerintem sokkal árnyaltabb ennél a dolog,mint ahogy itt leírtad,de amúgy a blogod szuper! 🙂
@TheOverseer:
Nézzük csak:
“”nyah, márpedig nekem egy zselés hajú buccsal kell járnom, mert szoknyás ‘fém’ vagyok és lakkozom a körmöm, és neki persze nem szabad, de tudjon motorozni, és én is szeretnék, de hát én ‘fém’ vagyok, ezért nem fogok…” :(”
Ezt írtam volna? Szerintem ezt az “okos” internet írta. 🙂
“saját tapasztalat, hogy elvárásokkal (önmagam és mások felé) megpakolva nagyon nehéz ismerkedni, emberi kapcsolatokat kialakítani.”
Szerintem ilyet sem írtam. 🙂
Valóban nem csak Butch-ok vannak és Femme-k, hisz én sem tartozom egyikük közé. Én a nagy számok törvénye alapján firkáltam.
Nem mentem túl mélyen a dolgokba, mert ahhoz nagyon itt kell lennem 100%-osan, és.. őszintén szólva ritka pillanataim egyike, amikor ez megvalósul, hiszen én is csak egy “robot” vagyok a Földön.
Nem mondanám magamról, hogy transzfób vagyok, egyenesen kikérem magamnak. Amennyiben a bejegyzésből ez jön le, sajnálom.
“az nem túl kedves, ha megkérdőjelezed mások identitását, orientációját, létezését, viselkedését. sokan és sokfélék vagyunk.”
nem megkérdőjeleztem, csak szimplán leírtam a véleményem. És ez nem egyenesen arányos azzal, amit állítasz.
“- hagyjuk már meg mindenkinek, hogy ő döntse el, minek, kinek érzi magát és hogyan identifikálja, címkézi magát (címkézi-e magát egyáltalán)!”
Természetes!
P.s.: Kérlek, küldj egy elérhetőséget, lennének kérdéseim, ha megengeded.
@TheOverseer: Holnap reagalok, az agyam most picit szabadsagon van.
Orulok Neked!
ez a bejegyzésed, nos.. igen, kifejezetten transzfób (genderfób) lett. és úgy általában, piszkosul általánosító és előítéletes. (nnna, azért örülök, hogy írtál azóta egy valamivel jobb bejegyzést, ahol kevésbé hoztál bizarr kijelentéseket a képbe. :))
nem bírom megállni, hozzászólok:
– hagyjuk már meg mindenkinek, hogy ő döntse el, minek, kinek érzi magát és hogyan identifikálja, címkézi magát (címkézi-e magát egyáltalán)!
az tök jó (komolyan!), ha te barátságban vagy magaddal és meg tudod mondani kerekperec, hogy ki vagy. ellenben az nem túl kedves, ha megkérdőjelezed mások identitását, orientációját, létezését, viselkedését. sokan és sokfélék vagyunk.
részemről ki nem állhatom ezt a bináris felosztást, hogy ‘férfi és nő’, illetve ‘férfias és nőies’. ezek társadalmi konstrukciók, mindig az adott kultúra, az adott közösség határozza meg, hogyan osztja fel az embertömeget. ahány ház, annyi szokás.
te is tudod, hogy nem csak ‘buccsok’ és ‘femmek’ vannak. 🙂
az a baj(om), hogy az emberek hajlamosak saját magukat és másokat is belerángatni a kategóriákba, címkézésbe. és aztán mindenáron megpróbálnak megfelelni ezeknek az ósdi ön-előírásoknak. és emiatt feszengenek, csak pontosan nem is tudják megmondani, miért. csak úgy, felszín alatt. (szerintem, ha nem lenne ez a mindenáron férfi-nő felosztás, az élet szinte minden területén, akkor sokkal többen élnének lelkileg komfortosabban. nem állítom, hogy nem lennének ‘férfias férfiak’ vagy ‘nőies nők’ vagy éppen ‘nőies férfiak’ és ‘férfias nők’, csak azt, hogy tágulna a mátrix, többen vállalnák fel a saját ízlésvilágukat, gondolataikat, preferenciáikat. bármilyen téren. több lenne a kényelmes, higgadt ‘átmenet’.
a TEDx oldalon nézd meg (hé, hozzászólók, ti is! :D) iO Tillett Wright “Fifty Shades of Gay” c. előadását. (angol nyelvű, de van hozzá magyar felirat.)
a lényege, hogy ‘spektrum’ létezik és nem csak egyetlen egy vonal két végponttal.
saját tapasztalat, hogy elvárásokkal (önmagam és mások felé) megpakolva nagyon nehéz ismerkedni, emberi kapcsolatokat kialakítani.
természetesen az ideálok rendjén vannak, mindenkinek van valami, ami megdobogtatja a szívét, ami szimpatikus neki, ezt nem tagadom. de azt valami borzasztó olvasgatni/hallani, hogy valaki percenként nyöszörög, hogy “nyah, márpedig nekem egy zselés hajú buccsal kell járnom, mert szoknyás ‘fém’ vagyok és lakkozom a körmöm, és neki persze nem szabad, de tudjon motorozni, és én is szeretnék, de hát én ‘fém’ vagyok, ezért nem fogok…” 🙁
Ez igaz is lehet. De az esetek nagy %-ban az elso benyomas a donto. De!, ha az elso benyomas rozsaszin kod, akkor igazad van.:-)
Mindenki be tudja viszonylag pontosan határolni, hogy ki “jön be” neki? Találkoztam az utóbbi időben néhány leszbikus nővel, 70%-uk nőies barátnőre vágyott. A maradék (én is ide tartozom), a két “véglet”-et kizárva, nem határozott meg pontos kategóriát. Szerintem van olyan, hogy az embert eltalálja egy baromi nagy rózsaszín szikra, és akkor lőttek az én ilyen vagy olyan típusú barátnőt keresek dolognak. 🙂