Leendő Szülők

Üdv Nektek!

Persze, kövezzetek meg, mert nem vasárnap írtam blogot.Mély meghajlással elnézéseteket kérem, de tegnap muszáj volt kihevernem a szombat estét. Ugyanis elköszöntünk SalvaDora „iszákos” énjétől, és igen jól sikerült. Tehát, nem iszom többet.

2-3 évig biztosan nem, de úgy, mint szombaton már sosem. Katasztrofális volt a másnapom.

Izgatottak vagytok már, hogy leírjam mi volt K-val, ugye? Húzzam még kicsit, vagy vágjak bele?

Egye-fene, lássátok, kivel van dolgotok.

Ádámtól, és Évától fogom kezdeni, mert így az izgalmas.Június 28-án reggel, amikor felébredtem, nem azt éreztem, amit egy átlagos ébredéskor, hogy „jajjnefelkellkelni”, hanem, hogy „hurráfelkellkelni”. 5kor kipattant a szemem, és már fel is keltem. Persze, M. is. Nagyon izgatottunk voltunk, hogy végre személyesen is találkozunk K-val.

Összepakoltunk, emberi formát öltöttünk, és már robogtunk is Pestre. Nem is emlékszem, hogy 1re, vagy 2re volt megbeszélve a randevú. Lényegtelen is. Mi még előtte hazamentünk Anyuhoz, kicsit társalogtunk, és már mentünk is. Odaértünk előbb, mert már nem bírtunk magunkkal. „Elbújtunk”, és onnan lestük, hogy mikor érkezik meg K. Nem késett, nagyon pontos volt. Piros pont, mert utálom, ha valaki késik, nem szívlelem a várakozást. M. vette észre, hogy közeledik az Apa. Kb. 10 másodpercet hagytuk, hogy keresgéljen minket, aztán odamentünk. Nem csalódtam, mert ugyanazzal az emberrel találkoztam, akivel 6 hónapon át, szinte minden nap kommunikáltam valamilyen formában. Megöleltem, mert úgy örültem Neki. K. is nekünk, és ez jó éréssel töltött el, már az első percekben. Kicsit zavarban voltunk mind a hárman, de mire beültünk valahova, kezdett szertefoszlani. Épphogy leültünk, Ő elővette a kis aktatáskáját, mondván, hogy hozott nekünk ezt-azt, innen-onnan. Imádom a meglepetéseket, még egy jó pont. Rengeteg kis szuvenírt hozott nekünk, azokról a helyekről, ahol járt. Milyen kedves, hogy mindig gondolt ránk is. Sőt! Hozott nekem dohányzásról leszoktató bogyókat, meg nikotin rágógumit. Minden, ami kell. Aranyos. Köszi. Megállás nélkül beszélgettünk, és M. is felszabadult volt, beszélt, és kérdezett. Ennek azért örülök, mert nem ilyen szokott lenni. Most mégis a leendő gyerekeink apjával voltunk. Átrágtuk magunkat mindenen. Kezdve attól, hogy én elkezdem minden nap mérni a hőmérsékletemet, naptárba beírom. Veszek ovulációmérő tesztet, (amit ma meg is rendeltem) és a leírtak alapján el is végzem a „feladatokat”. Elkezdem szedni ezt a gyógyszert, ami egy 3 hónapos kúra. Elolvastuk a lehetséges mellékhatásokat, és elsőként ez ragadt meg:„Amennyiben öngyilkossági kísérletet hajt végre, kérjük, hagyja abba a szedését.”

Ahhhha!!! Akkor én ezt nem szedném… De beszéltünk pár emberrel, meg utána is néztünk, és sokan esküsznek rá, szóval megpróbálom. M. meg vigyáz rám, ha netalántán ki akarnám nyírni magam idő előtt. Hála az okos telefonomnak, letöltöttem rá egy alkalmazást, ami jelzi a peteérés időszakát. Sőt, még azt is megmutatja, hogy mikor nagyobb az esély arra, hogy kisfiú legyen. De ez a legkevesebb. Lényeg, hogy egészséges legyen, és minél hamarabb összejöjjön. A költözésről is beszéltünk, mert nem szülök ide, ahol most élünk. Pesten veszünk egy kis házat, pici kerttel. De eleinte lehet, hogy albérlet, de jobb lenne rögtön beköltözni, hogy ne kelljen a bébivel. Az sem utolsó, hogy a költözést legkésőbb 3-4 hónapos terhesen kell véghezvinni, mert utána nem lesz annyira kényelmes. Arról nem is beszélve, hogy a szakmámban abszolút nem dolgozhatok tovább, mert nem tudok majd emelgetni. Tehát azzal is kell számolni, hogy nem dolgozom, vagy azzal, hogy kell valami irodai munka, amit, egy picit is szeretek csinálni. Eleget leszek otthon, ha megszületik a szerelemgyerekünk. Heh. Sok minden szóba jött még, sok olyan dolog, amit nem fogok az orrotokra kötni, de a mi kis „kooperációnk”-at egy cseppet sem gátolja. Megbeszéltük, hogy itthon csináljunk a „beavatkozást”. Már azt is kitárgyaltuk hogyan hajtjuk végre. Beszéltem egy leszbikus nővel, akinek már 5 éves a kislánya, és otthoni inszeminációval fogant meg. Elsőre sikerült neki, mert előtte gondosan hőmérőzte magát, és mindenre odafigyelt. Meleg férfi az apuka, és 2 hetente van apás hétvége. Semmi szerződés, semmi ügyvéd. Megfontolandó.

K. mondta, hogy milyen szomorú, hogy ebben a világban már semmit nem ér az adott szó. Igaza van, de mindenre kell gondolni. Bármi történhet…De ezt majd egy későbbi szakaszban ráér elkezdeni.

Summázva nagyon jó volt a találkozás, és most már semmi nem akadályozhat meg benne, hogy szeptemberben elkezdjük a projectet.

M. már házakat is nézeget, na meg autókat. Kinéztünk egy nagyon szuper autót. Mind a ketten odavagyunk a kabriókért, és lehet az lesz a nyerő. Száguldás, Porsche, Szerelem óóóóó.

Jó hangulatban váltunk el, és megbeszéltük, hogy másnap is találkozunk. De itt még nincs vége a napnak. Pár héttel ezelőtt kaptam egy levelet egy leszbikus pártól, hogy szívesen megismerkednének velünk. Elsősorban a baba miatt, de az írásaim alapján szimpatizálnak velem/velünk. Nem töröltem rögtön a levelet, ahogy általában szoktam, mert legnagyobb megdöbbenésemre a levél tartalma értelmes, humoros volt. Nem viccelek, hogy 20-ból 1 levél intelligens. Szomorú arány. Elkezdtünk levelezgetni, és M-mel arra jutottunk, hogy miért is ne?! Öntelten hangzik? Lehet… De, ha Ti nap, mint nap kapnátok idiótábbnál-idiótább leveleket, akkor megértenétek, hogy miért kell szűrni. Nekünk sem mindegy, hogy kivel találkozunk. Nem akarom felfedni magam –egyelőre-, tehát mindenképp megbízható emberekkel kell számolnunk. Hogy is fogalmazott a pár egyik tagja, Gy.? Ja, igen. “Jó legyen ránézni a másikra.”

Ez is nagyon fontos. Senkit nem áll szándékomban megbántani, de nem feltétlen szeretnénk favágóinges, bakancsos leszbikusokkal barátkozni. Sznobok vagyunk? Diszkriminálunk? Gondoljatok, amit akartok, ez pusztán a tapasztalat. Meg, miért ne válogathatnánk meg a barátainkat? Miért magyarázkodom?

Lapozzunk. Nos, találkoztunk, és itt sem csalódtunk. 2/2 az aznapi arány. Kiváló. Jó a humorok, kellemes rájuk nézni, kellemes a társaságuk, nagyokat nevettünk, és hamar el is repült 3 óra, amikor kitettek minket az egységből, hogy bezárt. Úgy hisszük, hogy ez egy jó baráti kapcsolat kezdete. Egyelőre még nagy a távolság, de 26-án is megyünk Pestre, mert én tetováltatni vágyom megint. M. is jön velem, és remélem, találkozunk a lányokkal is. Hulla fáradtak voltunk, nem kellett ringatni este.

Másnap Anyuval töltöttük a délelőttöt. Moziztunk, vásároltunk, ebédeltünk. Hazaindulásunk előtt még találkoztunk K-val, és beszélgettünk megint egy jót. A következő találkozásunk még izgalmasabb lesz, mert a végkimenetele az áldott állapot is lehet.

Boldogok vagyunk.
P.s.: Pénteken elutazom külföldiába 10 napra, és, ha nem haragszotok ott nem blogolnék.

Csork. Nektek! A leendő szülők: M.; K.; Én