Egyik kommentelőnk kérte, hogy legyen ez a téma. Igazából nem nagyon tudom, hogy mit írhatnék erre. A csapongás nem csak a leszbikusokra jellemző, hanem minden emberi lényre. Legyen meleg, leszbikus, bisexuális, vagy hetero. Itt ülök a karakterek fölött és gondolkozom, hogy mit is pötyögjek.
Mindenki csapong, amíg meg nem találja a megfelelő Párt magának, ami valahol érthető?! Minek fecserélj a hónapjaim, éveim egy olyan emberre, akivel tudom, hogy nem fogom és nem is akarom leélni az életem?! Ez is egy felfogás, de az is, hogy valakinek ilyen a természete. Abszolút kizárja magából a komoly érzelmeket és csak a sexre megy. Ez nyilván nem jó és nem egészséges, mert az ilyen típus lehet, hogy sosem találja meg a helyét. Vagy éppen, ha rátalál az igazi, nagy szerelem, nem engedi magához közel, elküld, direkt elszúrja a kapcsolatot. nagyon sajnálom az ilyen beállítottságú embereket, mert lelkileg totál K.O.-k. Majd folytatja ott, ahol abbahagyta, de közben magában őrlődik, hiszen Neki is van szíve, csak acélból van. Áh, dehogy van acélból! Kívülről lehet, úgy látszik, de szenved, mint egy kutya. Nem értem a hasonló embereket, és nem is fogom, de természetesen elfogadom, és nem vetem meg Őket. Jogom sincs erre, és nem is akarok senki felett pálcát törni.
Szerintem én is csapongtam. Az 5 éves kapcsolatom alatt a legtöbbet, aztán kis pihi és láss csodát megtaláltam azt, akit kerestem és boldogan élünk együtt. Eszembe sem jut a csapongás, mivel Őt látom mindenhol. Ott van a szívemben, a fejemben, a lelkemben. Jöhetne az AtyaÚristenJézusKrisztusMegváltóSzűzAnya, akárki! Nem kéne!/Na, jó… Ha pl. Jolie jönne, akkor lehet picit meginognék, de visszautasítanám…(remélem M. olvassa..:-))/
Igaz, ami igaz, ha van egy nagyobb társaság, ahol csak leszbikusok vannak, akkor nagyobb %-ban mondható el az, hogy volt mindenki mindenkivel. Ezért nem is szeretem az efféle társaságokat. Nagyobb a kísértés. De ez is csak szimpla általánosítás és tapasztalat. Kivétel erősíti a szabályt. Ha sok leszboszi van egy társaságban, akkor gyakran előfordul a gyakori párcsere. Állandó veszekedés, féltékenység, klikkesedés és lőttek is a jó kis Csapatnak. Mert mindig ott van előttünk, hogy hmm nem is néz ki rosszul, a humora is jó, ahogy gesztikulál stb. És úgymond “kéznél van”. Igaz, ez a heteróknál is így van, de kisebb, jóval kisebb %-ban. Vajon miért? Vajon miért van ez bennünk, hogy zümmögünk egyik virágról a másikra? Ez a leszbikussággal járna? Nem hiszem. Csupán a hormonok játéka, vagy a gének, amiket kaptunk. Franc sem tudja mi a válasz.
Lehet a megoldás a szemünk előtt van, mégsem tudjuk. Ha nagyon bele akarnék merülni, akkor visszavezetném a gyerekkora. Hisz majdnem minden ott dől el. Milyen példát láttunk, hogy neveltek, mit sulykoltak belénk ésatöbbi. De most nem szeretnék belemenni a pszichológiai részébe, ha nem muszáj. Biztos egyszer megpróbálom ebből a szemszögből elemezgetni, csócsálgatni a témát, de lehet feleslegesen teszem ki az agytekervényeimet.
Elszállt az ihlet, szép napot!
Szerintem a csapongas fuggetlen attol, hogy ki milyen beallitottsagu. Talan neha a korral is jar…Aztan van, aki elobb utobb “lecsillapodik”, de van olyan is, aki nem tud monogamiaban elni. Ez a csapatban keverni ismeros tortenet, valahogy ez a baratkozas nem mukodik, ha mas nem flortoles vagy rovidebb kalandok lesznek a brigadban. En azert Angelina Joliet nem zavarnam el hehe
Hú, ez így hosszú lenne, hogy én miért nem szeretem a nagy társaságokat. Maradjunk annyiban, hogy bekerültem egy társaságba, kb 12-14 emberről beszélünk itt ahol tényleg mindenki megvolt mindenkinek, bár nekem ez úgy tűnt, hogy nem zavart senkit sem, sőt! A gáz akkor kezdődött amikor engem a társaság egy része elkönyvelt friss húsnak és versenyt csináltak abból, hogy kinek leszek meg először. Na, ez a része nem tetszett, meg egy idő után nekik sem, hogy én nem adom magam és kezdtek érdekessek lenni a hétvégi összejövetelek, néha kicsit aggresszív lett az egész. (Egyébként lett volna aki tetszett, de én akkor éppen halálosan szerelmes voltam az egyik professzoromba, úgyhogy esélyük sem volt.) Azóta kerülöm az efféle nagyobb társaságokat, bár akkoriban talán 19 éves sem voltam, és nem kicsit naiv. Azóta benőtt a fejem lágya és biztos jobban kezelném a szituációt, de most már megvan a kis baráti köröm (5-6 ember), ahol ez a fajta viselkedés szoba sem jöhet.
Oh…. Köszönöm szépen a bejegyzést! 🙂
Érdekes, A.J-t többször hallottam már úgy emlegetni, hogy őt azért nem zavarnám el…. van benne valami, csak szerintem túl sovány…. a szája rendben van.
Ok.a csapongás nem leszbikus/meleg “tulajdonság”, a belterjesség pedig elkerülhetetlen.
Várom a következő olvasnivalót 🙂
@sosejuteszembesemmijoilyenkorna: Orulok, ha tetszik. Igyekszem:-)
Nem hiszed el? Miert..?:-)) “Szerencsere” ez a veszely nem all fent, tehat kar ezen ragodni..:-) Ugy sejtetik a kommented, hogy Te sem csiped az effele nagy tarsasgokat. Meselj nekunk!
Juj, nagyon jó, hogy létrejött ez a blog!
Oh, igen, nagy társaság… hát inkább hagyjuk… Viszont a Jolie részt nem hiszem el. 😛 Én már 8 éve vagyok boldog és tartós párkapcsolatban, de ha Angelina Jolie nekem ugrana, akkor … és szerintem ezt még a párom is megértené. 🙂